Élete
Munkássága
Charles Brenton Huggins kanadai-amerikai sebész, rákkutató. A prosztatarák specialistája volt, és 1941-ben fedezte fel, hogy a kialakulását hormonok is befolyásolhatják. Ez tette lehetővé az első szisztematikus terápiás lehetőségeket (a kasztráció és ösztrogénterápia mellett) e típusú rák ellen, és egyben a rák elleni sikeres kemoterápia első bizonyítéka volt. 1966-ban Francis Peyton Rous-al megosztva fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott „a prosztatarák hormonkezelésének felfedezéséért”.
Huggins az Acadia Egyetemen és a Harvard Egyetemen folytatta tanulmányait. A Michigani Egyetem Kórházban lett sebésezti oktató 1926-ban. 1929-től adjunktus, 1933-tól egyetemi docens, 1936-tól a sebészet professzora volt a Chicagói Egyetemen. 1951-től a Chicagói Egyetem Ben May Rákkutató Laboratóriumának igazgatója volt.
1948 és 1949 között az Amerikai Rákkutató Szövetség elnöke volt.
1947-ben elnyerte az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia Amory-díját, amelynek 1949-ben tagjává választották. 1963-ban Albert Lasker-díjat kapott klinikai orvosi kutatásért, 1966-ban pedig a Gairdner Alapítvány nemzetközi díját, valamint a fiziológiai és orvosi Nobel-díjat 1966-ban „A prosztatarák hormonkezelésével kapcsolatos felfedezésekért”. Az Amerikai Filozófiai Társaság 1985-ben Benjamin Franklin-éremmel tüntette ki, megkapta a Charles L. Meyer-díjat (1943), az Amerikai Orvosszövetség aranyérmét (kétszer, 1936-ban és 1940-ben), az American Cancer Society-t (1953) és a Rudolf Virchow Társaság (1964), a Cameron-díj az Edinburghi Egyetemtől és a Hunter-díj az Amerikai Terápiás Társaságtól. 2003-ban posztumusz bekerült a Kanadai Orvosi Hírességek Csarnokába. Tagja volt a Nemzeti Tudományos Akadémiának és az Amerikai Filozófiai Társaságnak.
Huggins több tiszteletbeli doktori címet kapott (Yale Egyetem, Acadia Egyetem, Washington Egyetem, Leeds, Aberdeen, Bologna). Az American College of Surgeons és az Edinburgh-i Királyi Társaság tiszteletbeli tagja, valamint az Edinburghi Királyi Sebészkollégium tagja volt.
