Ma már nem gondolnánk, hogy a fejlett országokban is működhetnek olyan vallási csoportok, ahol élő, egyenesen életveszélyes állatokat használnak, pedig több példát is láthatunk.
Európán belül a görög Kephallinia szigetén létezik a keresztény kígyókultusz bizonyos formája. Évente tartanak egy Markópoulon nevű faluban olyan szertartást, ahol kígyókat visznek a templomba. Augusztus 6-15. között rendezik azt a nyilvános ünnepet, amely máig vonzza a turistákat.
A helyiek hite szerint ha megérintik őket, gyógyító erőt kapnak tőlük, amely elűzi a betegségeket. Külön befőttesüvegekbe teszik őket, napokig bent tartják a templomban őket, majd augusztus 15-e után szabadon engedik az állatokat. A falusiak elmondása alapján csak azután válnak újra mérgessé, hogy letelt a szent időszak.
Leginkább macskakígyókat használnak, melyeket sajnos könnyen összetéveszthetnek az erős méreggel rendelkező homok viperákkal, így komoly előkészületet jelent a befogásuk.
Szintén kígyókat visznek magukkal Olaszországban is minden május első csütörtökén Cucullo városában, ahol Szent Domonkos tiszteletére gyűlnek össze a hívők. Az ő szent szobrát viszik körbe a településen, melyre több kígyót is felakasztanak annak emlékére, hogy a férfi egy kígyómarás után nem halt meg, sokkal inkább erősebbé, egészségesebbé vált a legenda szerint.
Ilyenkor arra kérik a dominikánus rend alapítóit, hogy védjék meg családjukat is a halálos mérgektől, betegségektől, mint a szentet. Itt legtöbbször a hazában előforduló erdei siklók mediterrán rokonait fogják be a szertartáshoz.
