Élete
Munkássága
Alexis Carrel francia sebész, anatómus és fiziológus volt. Carrel 1905-ben hajtotta végre az első szívátültetést. 1912-ben megkapta az élettani és orvosi Nobel-díjat „a vérerek, érsebészet és szervátültetési kutatásaiért”.
Alexis Carrel elsősorban a kísérleti sebészetre, valamint szövetek és egész szervek transzplantációjára összpontosított. Már 1902-ben publikált egy módszert az erek összekapcsolására, 1905-ben állatkísérletekben szíveket ültetett át, 1910-ben pedig megmutatta, hogyan lehet az ereket hosszú ideig megőrizni. 1908-ban bemutatta a szervátültetés első eredményeit, majd 1935-ben a repülés úttörőjével, Charles Lindbergh-vel közösen megépítettek egy eszközt, amellyel az eltávolított szerveket steril módon lehetett szellőztetni. Theodore Tuffier francia sebésszel együtt sikeresen hajtott végre szívbillentyű-műtétek sorozatát, és képes volt szívizomsejtek tenyésztésére.
Sebészként Carrel jelentős mértékben hozzájárult a sérült erek varrásához (1902) és a sebek antiszepsziséhez. Charles A. Lindbergh-vel együtt kifejlesztett egy pumpát, amely lehetővé teszi a szervek túlélését a testen kívül. Ez fontos lépés volt a szervátültetés felé.
1905-ben hajtotta végre az első kutyától kutyáig történő szívátültetést. Technikáját 1933-ban Frank Mann és társai módosították (többek között azért, hogy biztosítsák a véráramlást a donor szív koszorúereiben).
Carrel úttörő technikákat dolgozott ki a sejtek in vitro tenyésztésére, és úttörő volt a szövetfejlesztésben.
