William Shakespeare nevét mindenki hallotta már, azt azonban talán kevesebben tudják, hogy a nagy költő vezetékneve a középkori Angliában – főleg Warwick grófságban – meglehetősen gyakori családnév volt. Így történhetett, hogy 1248-ban útonállás miatt végeztek ki egy teljesen azonos nevű bűnözőt Clopton városában. A túl sok Sakspere, Shakspere – még maga a drámaíró is sokféleképpen írta saját nevét, például Shaxpere – miatt 1487-ben egy Hugo Shakspere nevű úriember névváltoztatási igényt nyújtott be a Sawnder névre, mondván, egy másik ilyen nevű alak – bár nem William – „igen rossz hírbe keveredett”, azaz neve „vile reputatum est” (alantas). Az avoni hattyú egy másik druszája pedig 1605-ben zsoldoskatonaként indult németalföldi hadjáratra.
Ugyanakkor a Shakespeare-ek ősi család leszármazottjai voltak, a névnek több mint nyolcvan különböző változata maradt fenn – a fentieken kívül például Shakosper, Saxper, Shakstaf, Chacsper, Shasspeere. A valószínűsíthetően Normandiából származó család nevének első említése 1195-ből, egy normann összeírásból való, amelyben William Sakeespee neve olvasható, a XIII. században pedig egy normann lovagregény szerzője egyenesen Jekemes Sakesep volt. A név viselőit állítólag harcias, rátermett habitus jellemezte, bár egyes korabeli utalások azt sejtetik, hogy a magamutogatók gúnyneve is ez lehetett.
Ajánlott olvasmányok:
Peter Ackroyd: Tetszés volt a célom – William Shakespeare élete
Szuhay-Havas Ervin: Meglepetések enciklopédiája
