Gyarmathy Tihamér (Pécs, 1915. március 8. – Budapest, 2005. január 9.) Kossuth-díjas magyar avantgárd festő. A II. világháború utáni magyar absztrakció egyik fő képviselője. Gyarmathy Ágnes díszlettervező, jelmeztervező és Rádóczy Gyarmathy Gábor festőművész apja. 1933-tól tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Vaszary János volt a mestere. 1937-től 1939-ig Olaszország, Franciaország és Németország volt tanulmányainak helyszíne. Ezen tanulmányok alatt kötött ismeretséget kortárs festőkkel, köztük Piet Mondrian, Beöthy István, Hans Arp, André Breton, Max Bill. 1938-ban első önálló kiállítását Párizsban, a másodikat Zürichben rendezte meg.Tanulmányairól hazatérve került kapcsolatba a magyarországi avantgárd képviselőivel, Kassák Lajossal és Kállai Ernővel. 1945-ben az Európai Iskola, 1946-ban az Elvont Művészek Magyarországi Csoportja és a Galéria a 4 Világtájhoz alapító tagja volt. 1947-ben kiállítása volt Párizsban, 1948-ban pedig Budapesten, azonban még ebben az évben feloszlatták a csoportot és nem kapott több kiállítási lehetőséget.Több, mint húsz éven keresztül fizikai, majd műszaki munkásként dolgozott, hogy családja megélhetését biztosíthassa. Fellépő betegsége miatt azonban végül nyugdíjazták, ekkortól – nehéz anyagi körülmények közepette – ismét a festészetnek élhetett.Művei az 1960-as évektől előbb külföldön, később már itthon is kiállításokra kerülhettek. 1968 februárjában az Iparterv kiállítások sorozatát bevezető avantgárd kiállítás egyik részvevője volt a Vásárhelyi Pál Kollégiumban. 1971 után többször járt Nyugat-Európában, 1973-ban körutazást tehetett Afrikában is.1987-ben 120 művét adta át Pécs városának.Külföldi és hazai kitüntetései mellett 1991-ben a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-ban pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia választotta tagjává.Magán- és közgyűjtemények őrzik képeit, köztük Bélai György, Sáránszki Péter magángyűjteménye, a Deák Gyűjtemény Székesfehérvárott, a Kiscelli Múzeum Budapesten, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a Szombathelyi Képtár.
