Az eschedei vasúti baleset 1998. június 3-án 10:58-kor történt a Hannover – Hamburg vonalon, a 61-es kilométernél Eschede (Alsó-Szászország) településen. Az ICE 884 „Wilhelm Conrad Röntgen” vonat kisiklása következtében 101-en haltak meg, 88-an pedig súlyosan megsérültek. Ez volt a világ eddigi legsúlyosabb nagysebességű vasúti katasztrófája.
1998. június 3-án szerdán az ICE 884 „Wilhelm Conrad Röntgen” vonat 200 km/órás sebességgel haladt Münchenből Hamburgba, amikor 55,1 km megétele után kb. 6 kilométerre Eschedétől 10:57:28-kor egy személykocsi harmadik tengelyén lévő kereken anyagfáradás miatt eltört egy acélabroncs. Az eltört abroncs átfúrta magát a padlón két ülés között és ott elakadt.
A baleset után 6 kilométerre a baleset helyszínétől egy 20 cm hosszú és 4 cm mély bevágást fedeztek fel, a vezeték a 55,2 kilométernél elszakadt. Az 56,4 kilométernél jelentős károkat észleltek a betonaljakban.
Amikor a vonat 10:59:01-kor 200 méterrel a közúti hídtól Eschede külvárosában áthajtott az első két egymást követő ponton az eschedei vasútállomás déli részén, a vonat padlójába szorult kerékabroncs a váltó kerékvezetőjéhez csapódott és letépte azt a talpfákról. Ezután az személyvagon mennyezetébe vágódott és kiemelte a tengelytestet a sínekről. Az egyik kisiklott kerék a második váltó kapcsolónyelvének ütközött és átfordította úgy, hogy a 3-as kocsi hátsó tengelyei a menetirányban jobbra lévő vágányra kerültek. A kifordult kocsi a felüljáró oszlopainak dőlt, ami emiatt összedőlt. A híd alatt álló két vasutas életét vesztette. A 3-as vagon hirtelen kisiklása miatt kisiklott a 4-es vagon és oldalirányban jobbra átzuhant a töltésen és a fák előtt állt meg. Amikor a fő légvezeték elszakadt és a sűrített levegő eltűnt a fékrendszerből, beindultak az automata fékek és így a nagyrészt sértetlen 1-es és 2-es kocsi a pályán maradt.
A körülbelül 200 tonnás híd az ötödik kocsi második fele fölött omlott össze. A hatodik kocsit eltemették a híd törmelékei. A többi kocsi cikcakkban sodródott egy vagonnyi szűk térben össze. A 6-os, a 7-es kocsi és a szervízkocsi, az étkezőkocsi, amelyek a híd lezuhanó törmelékeitől megsérültek és részben kb. 15 cm magasra szorultak, valamint a három első osztályú kocsi (10-12-es kocsik) súlyosan megsérültek. Az utolsó kocsi is kisiklott és felhajtott a törmelékhegyre.
A törmelékek között volt a DB VW Golf típusú gépkocsija is, mely a baleset előtt a hídon állt és a híddal együtt a vonat roncsai közé zuhant. Ott parkolta le a DB két dolgozója, akik meghaltak a balesetben. Az aznap esti sajtóértesülések még arról szóltak, hogy az autó leesett a hídról és az okozta a balesetet, de a vizsgálatok bebizonyították, hogy nem így volt.
A mozdony két kilométerrel az Eschede állomás épülete mögött állt meg automata fékezéssel. A balesetben könnyebben megsérült mozdonyvezető később a bíróság előtt azt nyilatkozta, hogy csak Eschede előtt érzett hirtelen rázkódást és teljesítménycsökkenést. A leállás után eleinte műszaki hibát feltételezett és hiába próbálta helyreállítani a meghibásodott áramellátást a vezetőfülkéből. A balesetről csak az eschedei állomás diszpécserétől értesült, aki rádión értesítette, hogy a mozdony vagonok nélkül haladt el mellette.
A szembejövő vonat (Hamburgból Hannover felé) alig két perccel korábban haladt át a baleset helyszínén. Az ICE 787 „Karl Adam” június 3-án egy perccel a menetrend előtt haladt át Eschedén; az ICE „Wilhelm Conrad Röntgen” viszont egy percet késett – igazából a 10:57-es szimmetriapercben kellett volna találkozniuk a vonatoknak.
Pontosan 11 órakor érkezett az első segélyhívás a rendőrséghez. Ekkor még nem volt világos, hogy mit történt. Ezzel egy időben megérkeztek az első segélyhívások a tűzoltósághoz és a mentőkhöz. Az első segítők a közeli lakótelep lakói voltak.
Az első tűzoltóautó 11:07-kor érkezett a baleset helyszínére. A lakók könnyű sérült és sértetlen embereket vezettek le a töltésről, míg mások takarókat és lepedőket hoztak. A sérültek számára sátrakat állítottak fel, a könnyebb sérülteket pedig 300 méterrel távolabbi edzőteremben ápolták. A balesetet követő első órában 50 orvos érkezett a baleset helyszínére. 12:05-kor az elszállították az első sérülteket az egyik mentőhelikopterrel.
12:15-től a 191-es szövetségi főút mentén rendezőtereket alakítottak ki az előrenyomuló sürgősségi erők számára. Délután 1 óra körül már világosság vált, hogy elegendő mentőszemélyzet van a helyszínen. Az addig megtalált összes sérültet kimentették és elsősegélyben részesítették.
Délután 1 óra után megérkezett a Bundeswehr három páncélozott mentőjárműve, amelyek később törmelékeket szedtek szét, valamint egy 40 tonnás daru a hannoveri hivatásos tűzoltóságtól. 13 óra 45 perckor az irányítóközpont közölte, hogy nincs több sérült a helyszínen. A sérültek gyülekezési és elsősegélynyújtó állomását ezután bezárták és a halottak gyűjtőpontjává alakították át. Megkezdődött a holttestek kimentése.
Délután 3 óra körül kiderült, hogy összesen 87 sérültet láttak el és szállítottak a klinikákra. 15 óra 15 perckor feloldották a katasztrófariadót. Ezután megkezdődtek az előkészületek az összedőlt híd első részeinek eltávolítására, amelyek alá három vagont temettek. Éjfélig 78 holttestet találtak meg. Az ügyész elrendelte, hogy minden holttestet boncoljanak fel.
Az áldozatok többsége azonnal meghalt a 200 km/h-ról nullára való hirtelen lassulás következtében, ami nagyjából egy 160 méteres magasságól történő zuhanásnak felelt meg.
A 18 órakor tartott első sajtótájékoztatón 100 halottal számoltak. Ugyanazon az estén számos rokon érkezett, akikről egy közeli teremben gondoskodtak. A daruk elkezdték félretolni a törmelékeket. A reflektorok fényében a mentési munkálatok egész éjjel folytatódtak.
19:30 körül az első holttestek azonosításra megérkeztek a Hannoveri Orvostudományi Kar igazságügyi orvostani osztályára. A boncolás másnap kezdődött.
Június 4-én Helmut Kohl szövetségi kancellár és Gerhard Schröder Alsó-Szászország miniszterelnöke a baleset helyszénére érkezett. Este ökumenikus istentiszteletre került sor. Az esti órákban 93 halottat találtak meg. Az első jelek szerint törött kerékabroncs volt a baleset okozója.
Az útvonalat június 9-én adták át a forgalomnak, az első vonat 17:35-kor haladt át a helyszínen. Ugyanezen a napon elszállították az első ICE-kocsit az RWTH Aacheni Egyetemre, ahol folytatták a baleset okának kutatását.
Egy héttel a baleset után a halálos áldozatok száma 99-re emelkedett. Két másik ember később a kórházban halt bele súlyos sérüléseibe. Június 21-én a celli városi templomban volt a beleset áldozatainak központi temetése, ahol több mint 2000 ember vett részt, köztük Kohl kancellár és Schröder miniszterelnök.
A legtöbb túlélő az első három kocsiban volt, amelyek sértetlenül át tudtak haladni a hídon és viszonylag finoman fékeztek a kisiklás után. A legnehezebb a holttestek kiemelése volt az étkezőkocsiból és egy első osztályú kocsiból, amelyek a híd alá szorultak.
A mentés körülményei rendkívül jónak bizonyultak: jó idő és kellő fény volt, valamint a baleset helyszínére való szabad bejárás mellett rövid időn belül be tudták szállítani a mentőket és el lehetett látni a sérülteket. Minden elérhető súlyos sérültet másfél órán belül el lehetet szállítani. 24 helikopter volt szolgálatban, 60 orvos és több mint 150 nem egészségügyi mentőmunkás. A mentés során felmerülő nehézségek közé tartozott a felelősök olykor nehéz beazonosítása, az elégtelen rádiókapacitás és a túlterhelt mobilhálózatok. A kritikusok a törvényszéki bizonyítékok hiányát is bírálták.
Az első mentési szakaszban mind a segélyszervezetek BOS rádiója, mind a kereskedelmi mobil hálózatok teljesen túlterheltek voltak. A kommunikáció sem egymással, sem a külvilággal nem volt lehetséges. A terepi kábelépítés és az amúgy is hiába kereső mobiltelefonok lekapcsolása lehetővé tette a problémák megoldását a telepítés előrehaladtával.
Körülbelül 1900 segítő vett részt a mentésben a mentőszolgálattól, a tűzoltóságtól, a műszaki segélyszervezettől, a rendőrségtől és a fegyveres erőktől. A tűzoltóság 500 emberrel és mintegy 100 járművel teljesített szolgálatot. A mentőszolgálat 274 mentőszakemberrel, 19 helikopterrel, 88 mentőautóval vett részt. A Bundeswehrt 190 katona, 3 páncélozott mentőjármű, 3 Transall szállító repülőgép és 18 helikopter képviselte. A mentésben 40 orvos és 39 sürgősségi orvos, valamint a nem egészségügyi mentőszolgálat 268 alkalmazottja is részt vett. A közelben állomásozó brit katonák is kimentek segítséget nyújtani.
Egy utaskísérő és a mozdonyvezető kivételével minden vonatkísérő meghalt a balesetben. Az ICE csak 44%-ig volt tele.
Az összes vonaton utazó: 287 fő (az ICE befogadóképessége: maximum 651 fő)
Halottak száma: 101 (a vonat személyzetét és a két munkást is beleértve)
Súlyosan sérültek száma: 88
Könnyű sérültek és sértetlenek száma: 106
96 halottat emeltek ki a roncsok közül, 5 ember később, a kórházban halt bele súlyos sérüléseibe. A halottak közül 12 gyermek volt. A 18 túlélő gyermek közül 6 vesztette el az édesanyját. A legtöbb halálos áldozat azonnal, a baleset pillanatában életét vesztette. A leggyakoribb sérülések a traumás agysérülések, a belső vérzés és a többszörös törések voltak. A többség több sérülés kombinációjába (többszörös traumába) halt bele, amely a hirtelen lassulásból felszabaduló nagy mozgási energia okozott. Sok embert összenyomtak az összetolt ülések. A 96 boncolt áldozat közül 67-nél traumatikus agysérülést találtak a halál okának.
A halottak azonosítása nehéz volt, mivel a légi közlekedéssel ellentétben a vonatközlekedésben nincs utaslista és sok áldozatánál nem voltak ott a papírjai. További probléma a holttestek állapota volt. Bár négy csapat dolgozott éjjel-nappal, de hétvégére (három nappal a baleset után) az addigra elhunyt 98 emberből csak 19-et sikerült azonosítani. Másfél héttel a baleset után a 101 halott közül összesen 96-ot sikerült azonosítani.
A baleset helyszínén 2001. május 11-én emlékművet avattak mintegy 400 rokon, díszvendég, valamint számos segítő és sok eschedei polgár jelenlétében. A híd előtti sínek mellé 101 cseresznyefát ültettek, minden elhunytnak egyet. Innen egy lépcső vezet fel az utcára. Az ösvény egy kapun keresztül vezet az út felett és a túloldalon folytatódik néhány lépcsőfokban, amelyek a semmibe vezetnek. A fák között középen egy emléktábla található az összes áldozat nevével.
A kapun lévő felirat:
1998. június 3-án 10 óra 58 perckor ezen a helyen szenvedett balesetet az ICE 884 „Wilhelm Conrad Röntgen”. 101 ember vesztette életét, egész családok mentek tönkre; több mint száz utazó szenvedett súlyos sérüléseket, sokan életük végéig viselik a következményeket. A baleset az emberi törékenységet, mulandóságot és tökéletlenséget mutatja. Példaértékűen, önfeláldozóan segítettek a mentésben résztvevők, segítők és a hely polgárai, önzetlenül végezték a nehéz feladatot, segítettek és vigasztaltak. A részvételükkel Eschede a szolidaritás és az emberség helyszínévé vált.
Felirat az emléktáblán:
Ennek a 101 embernek az életútja az eschedei vonatkatasztrófával ért véget. Kifürkészhetetlen módon keresztezte egymást és fejeződött itt be a sorsuk. A szeretett ember iránt érzett bánathoz keveredik a hála, hogy az életben közel lehettünk hozzájuk. A remény vígasztal: Isten kezében pihennek.
