Mihály Dénes (Gödöllő, 1894. július 7. – Nyugat-Berlin, 1953. augusztus 29.) magyar mérnök, feltaláló.Tanulmányait Budapesten végezte. 1904-1912 között a mai Vörösmarty Mihály Gimnázium tanulója volt, majd a Műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet.Már mint gimnazistát is elsősorban a távolbalátás kérdése foglalkoztatta, amely azután egész életét végigkísérte. Az egyetem után kísérleteit a budapesti Telefongyárban kezdte meg. Legelső távolbalátó elgondolása, az 1919-ből származó „Telehor”-ja szeléncellával és húros oszcillográffal működött, s állóképek közvetítésére volt alkalmas több kilométer távolságra. A fejlesztési munka itthoni nehézségei miatt 1924-ben elfogadta a berlini Allgemeine Elektrizitats-Gesellschaft (AEG) meghívását, itt kutatásait jobb körülmények között tudta folytatni. 1928-ban a német birodalmi posta hivatalos kiállításán – nagy feltűnést keltve – mutatta be a tökéletesített készülékét és érzékeltette a távolbalátást, ami akkor csupán állóképek és egyszerű mozgó tárgyak megmutatásából állt. Ugyanez év novemberében sikerült először a filmek, mozgóképek átvitele, míg 1929. március 8-án a berlin-witzlebeni rádióállomás – a 175,4 m-es hullámhosszon – először a világon, mozgó televíziós közvetítést adott, majd rövid idő múlva sikerült szobában ülő személyek képét mesterséges fényforrás közvetítése nélkül is „átvinni”. A televíziós készülékek gyártására vállalatot alapított, „Telehor A. G.” elnevezéssel, amely készülékeinek fejlesztését tűzte ki célul. 1935-ben E. H. Traub fizikussal továbbfejlesztette rendszerét, ez volt a forgótükrös, kis kapacitású Kerr-cellával, mint fényrelével dolgozó Mihály-Traub-féle vevőkészülék.A hangosfilm kérdéseivel is foglalkozott, ő tekinthető a mai értelemben vett hangosfilm feltalálójának. Hangosfilmje egyrészt 35 mm szélességű normálfilm-szalagra készült, másrészt technikailag jó hangrögzítést biztosított.
