1844. november 13-án szentesítette V. Ferdinánd magyar király az 1843/1844. évi pozsonyi országgyűlés törvényeit. Ezek egyike a magyar nyelv hivatalossá tételéről szóló 2. törvénycikk.
Az országgyűlés főrendi tagjai a magyar nyelvért folyó küzdelmet a feudális rend elleni küzdelemnek tartva ezért védték a politika nyelveként a latin nyelvet. Az ügyintézés és a bíráskodás nyelve a latin volt a középkori és koraújkori Magyar Királyságban, a hivatalok ezen a nyelven leveleztek más hivatalokkal, a törvényhatóságokkal, városokkal, vármegyékkel.
A magyar nyelv a polgári nemzet építésének egyik eszközeként volt jelen a korban. A pozsonyi országgyűlésen a főrendiek végül engedtek az alsótáblának, majd a magyar nyelvet mint a törvények hivatalos nyelvét a király is jóváhagyta leiratában.
