Az Europa a Jupiter negyedik legnagyobb holdja. 1610-ben fedezte fel Galileo Galilei. Névadója Európé föníciai hercegnő. A hold nagyobb a Plútónál és az Erisznél is, kinézete a Merkúréra hasonlít: kőhold, kevés kráterrel, felszíne kásás jég, alatta víz. Átlagos távolsága a Jupitertől 670 900 km. Bár az Europa felszíni hőmérséklete legfeljebb −160 °C, feltételezhető, hogy a jégkéreg alatt egy 90 km mély vízóceán található. Az Europa felfedezését Galileo Galilei olasz tudósnak tulajdonítják, aki 1610-ben egyszerű távcsövét a Jupiterre irányította. A Jupiter négy nagy holdját – az Iót, az Europát, a Ganymedest, illetve a Callistót – Galilei-holdaknak is nevezik. E holdak olyan fényesek, hogy már egy binokulárral vagy kisebb távcsővel is megfigyelhetők. A német Simon Marius az 1614-ben megjelent Mundus Jovialis című könyvében a felfedezést magának tulajdonította, állítva, hogy ő már néhány nappal Galilei előtt felfedezte a holdakat. Galilei ezt kétségbe vonta és Marius munkáját egyszerűen plágiumnak titulálta. A mai tudásunk alapján nem zárható ki, hogy a holdakat Marius Galileitől függetlenül fedezte fel. A holdat Zeusz görög mitológiai alak egyik szeretője után nevezték el. Bár Simon Marius már röviddel a felfedezés után az Europa nevet javasolta, ez sokáig nem volt használatos és csak a 20. század közepén terjedt el. Korábban a Galilei-holdakat római számokkal jelölték, így az Europa a Jupiter II nevet viselte.
