Bizonyára nem mindenki hallotta Enhéduanna nevét, akit sok tudós a világ első név szerint is ismert költőjének tart. A világirodalom legkorábbról fennmaradt írásos emlékei közül I. Sarrukin akkád király lányának, Enhéduanna hercegnőnek (és papnőnek) himnuszait illeti meg a dicsőség a Kr. e. XXIII. századból. Az 1927-ben Ur romjai alól előkerült egyik alabástromkorongon található szövegek már előrevetítik a lírai én megjelenését: egyik költeményében olvasható az „Én vagyok Enhéduanna, Inanna főpapnője” mondat jól jelzi az imákat, zsoltárokat is szerző hölgy öntudatát. A fennmaradt töredékek értékét az is növeli, hogy akkortájt a nők helyzete hagyott kívánnivalót maga után a férfiközpontú társadalomban…
