A amerikai Voyager-program első űrszondája a Voyager–1, amely találkozott a Jupiterrel és a Szaturnusszal. A Voyager-1 az első űreszköz, amelyik részletesen fényképezte a két bolygó holdjait.
A Földtől legtávolabb lévő űreszköz a Naprendszer határvidékének nevezett „stagnálási zónán” halad keresztül a csillagközi gáz és napszélben. 500 000 km távolságból a Föld–Hold rendszerről készített felvételeket, majd 30 millió km-ről visszasugározta.
1979. március 5-én 280 ezer km-re közelítette meg a Jupitert, majd haladt a Szaturnusz felé, melyet 1980. november 12-én 124 000 km-re közelített meg. November 7. és 18. között a Voyager–1 10 milliárd bit információt és 2000 felvételt sugárzott a Földre.
