A dalai láma a tibeti buddhizmus gelugpa iskolájának legmagasabb rangú tanítója. Az egymást követő dalai lámák egy tulku öröklési vonalat formálnak, ami 1391-ig nyúlik vissza. A legtöbb tibeti buddhista iskola elfogadja a dalai lámát Tibet vallási és politikai vezetőjének.
A Kínai Népköztársaság 1950. január 1-jén érvényesítette nemzeti szuverenitását a tibeti régió felett. A kínai kormány megkövetelte, hogy Tibet képviselői 1950. szeptember 16-ig érkezzenek meg Pekingbe, de a tibeti tisztviselők figyelmen kívül hagyták a követelést. A KNK kormánycsapatai 1950. október 7-én léptek be a tibeti régióba, a kínai csapatok pedig 1950. október 19-én foglalták el Qamdo (Chamdo) városát. Tibeti tisztviselők katonai segítséget kértek Indiától. A tibeti nép spirituális vezetője, a Dalai Láma 1950. november 11-én az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) elé terjesztette az ügyet. Az ENSZ Közgyűlése 1950. november 18-án elítélte a kínai inváziót a tibeti térségben. 1950. december 19-én a Dalai Láma elhagyta Lhászát a tibeti-indiai határon fekvő Yadong városába utazott. Kínai és tibeti képviselők 1951. május 23-án Pekingben aláírták a központi népkormányzat és a tibeti önkormányzat megállapodását a Tibet békés felszabadítását célzó intézkedésekről, amely lehetővé tette a dalai lámának Tibet belügyeinek ellenőrzését. A Dalai Láma 1951. augusztus 17-én tért vissza Lhászába.
