A feltárások, feljegyzések jól mutatják, hogy a sport már réges-rég jelen volt egyes kultúrákban, de a szabályok és a következmények teljesen mások voltak.
A maják egyik ősi labdajátéka emelkedik ki mindközül, mely a mai kosárlabdához hasonlít leginkább. Kaucsuktból készült, gömb alakú, gumiszerű labdát kellett bizonyos karikákba juttatni. A csavar benne, hogy ezek a pályát alkotó falakon voltak elhelyezve, kb 6,5 méter magasan úgy, hogy 90 fokkal elfordítva, függőlegesen álltak ki onnan.
Hasonlóképp két egymással szemben álló csapatot láthatott a közönség, a szabályok szerint pedig kizárólag a könyökük, térdük, csípőjük segítségével mozgathatták a „labdát”.
A mexikói kutatók mindezt a Chichén Itzá-i templomok közelében tárták fel, a pálya kialakításában pedig fontos szerepet játszott a csillagászat. A pálya sarkainál épített tornyok a napéjegyenlőség és a napfordulók észlelésére lettek felhúzva. Valószínű, hogy a sportesemények is ezekhez lettek kötve.
A győztesek elismeréséről nem találtak feljegyzéseket, a vesztesek viszont minden bizonnyal az életükkel is fizethettek a haragvó istenek lecsillapítása érdekében.
