A King’s Cross metróállomáson 1987-ben keletkezett tűz 31 halálos áldozatot követelt, miután a fa mozgólépcső alatt keletkezett tűz hirtelen átterjedt a földalatti jegycsarnokba.
A tűz 1987. november 18-án körülbelül 19:30-kor kezdődött a King’s Cross St Pancras metróállomáson, amely a londoni metróhálózat egyik fő csomópontja. A Metropolitan, Circle és Hammersmith & City vonalak föld feletti főpályaudvarain és felszín alatti peronjai mellett (ez utóbbi akkoriban a Metropolitan vonal része volt), mélyebben föld alatti peronok voltak a Northern, Piccadilly, és a Victoria vonalakon. A tűz a Piccadilly vonalat kiszolgáló fa mozgólépcső alatt keletkezett, majd 19 óra 45 perckor a földalatti jegycsarnokba terjedt át, 31 ember vesztette életét és 100 megsérült.
Nyilvános vizsgálatot végeztek 1988 februárja és júniusa között. A nyomozók kétszer reprodukálták a tüzet, egyszer annak megállapítására, hogy a mozgólépcső alatti zsír gyúlékony-e, a másikban pedig annak megállapítására, hogy a tűz számítógépes szimulációja – amely meghatározta volna a tűz okát – pontos volt. A vizsgálat megállapította, hogy a tüzet egy meggyújtott gyufa okozta, amit a mozgólépcsőre dobtak. A tűz kicsinek tűnt, mígnem hirtelen megnőtt az intenzitása, és heves, hosszan tartó tűznyelvet, gomolygó füstöt lövellt fel a jegyterembe. Ez a hirtelen intenzitásváltás és a tűz átterjedése a korábban ismeretlen árokhatásnak köszönhető, amelyet a tűz számítógépes szimulációja fedezett fel, és amelyet két méretarányos modellen végzett teszt is megerősített.
A katasztrófa
A King’s Cross St Pancras metróállomáson a Metropolitan, a Circle és a Hammersmith & City vonalak földalatti peronjai vannak. A föld alatt mélyebben található a Northern Line City elágazás, valamint a Piccadilly és Victoria vonalak platformjai. Egy mozgólépcső vezetett le a Victoria vonalhoz, egy másik pedig a Piccadilly vonalhoz, onnan pedig az északi vonalhoz. Lépcsők kötötték össze a Piccadilly és a Victoria vonal peronjait, és ezekről volt egy metró a King’s Cross Thameslink vasútállomás peronjaihoz, amelyeket a British Rail Midland City (később Thameslink) szerelvényei használnak Moorgate felé, és egy bejárat a Pentonville Roadon.
Körülbelül 19:30-kor több utas jelezte, hogy tüzet láttak a Piccadilly vonal mozgólépcsőjén. A Brit Közlekedési Rendőrség (BTP) tisztjei és az állomás munkatársai kivizsgálták a tüzet, és miután megerősítették a azt, az egyik rendőr a felszínre ment rádiózni a londoni tűzoltósághoz (LFB), amely négy tűzoltó autót küldött 19:36-kor. A tűz a mozgólépcső alatt volt, és tűzoltó készülékkel nem lehetett elérni. Volt tűzoltó berendezés, de a személyzetet nem képezték ki a használatára. 19:39-kor a BTP tisztjei úgy döntöttek, hogy a Victoria vonal mozgólépcsőivel evakuálják az állomást. Az LFB néhány perccel később megérkezett, és több tűzoltó lement a mozgólépcsőhöz, hogy felmérjék a tüzet. Körülbelül egy nagy kartondoboz méretű tüzet láttak, és azt tervezték, hogy vízsugárral és légzőkészülékkel rendelkező emberekkel oltják el.
19 óra 42 perckor az egész mozgólépcső lángokban állt, túlhevített gázt termelve, amely a mozgólépcsőt körülvevő akna tetejére emelkedett, ahol az alagút mennyezetéhez szorult, amelyet mintegy húsz réteg régi festékkel vontak be a korábbi átfestésből. Ahogy a túlhevített gázok a mozgólépcső mennyezetén összegyűltek, a festékrétegek elkezdték elnyelni a hőt. Néhány évvel a tűz előtt a földalatti üzemeltetési igazgatója figyelmeztetett, hogy a felgyülemlett festék tűzveszélyt jelenthet. A festési protokollok azonban nem tartoztak a hatáskörébe, és javaslatát kollégái széles körben figyelmen kívül hagyták.
19 óra 45 perckor villámlás történt, és lángsugár csapott fel a mozgólépcső aknára, heves hőséggel és sűrű fekete füsttel töltve meg a jegycsarnokot, az ott tartózkodó emberek többsége meghalt vagy súlyosan megsérült. Több száz ember rekedt a föld alatt, akik a Victoria vonalon menekültek. Egy rendőrtiszt, Richard Kukielka talált egy súlyosan megsérült férfit, és megpróbálta evakuálni a Midland City peronokon keresztül, de egy lezárt Bostwick-kapu elzárta az utat, amíg egy arra járó takarító ki nem nyitotta. Vonattal mentették ki a személyzetet és egy rendőrnőt, aki a Fővárosi peronon rekedt.
22:00-kor a tűz óriási pusztítása nyilvánvalóvá vált, miután a halottak száma 28-ra ugrott. David Fitzsimons, a fővárosi rendőrség főfelügyelője azt mondta újságíróknak: „Egy komoly tragédiáról beszélünk, sok ember szörnyen megégett.”
Harminc tűzoltócsapat – több mint 150 tűzoltó – vonult le. A londoni mentőszolgálat tizennégy mentőautója szállította a sérülteket a helyi kórházakba, köztük a University College Hospitalba. A tüzet másnap reggel 01:46-kor oltották el. A tűzről szóló televíziós műsorban egy tisztviselő a King’s Cross metróállomás elrendezését „hatékony kemenceként” írta le.
A tűzben 31 ember hunyt el, 100 embert kórházba szállítottak, 19-en súlyosan megsérültek.
Az LFB állomás tisztje, Colin Townsley volt a felelős az első helyszínre érkező szivattyús tűzoltóautóért, és a robbanás idején a jegycsarnokban tartózkodott. A tűzben meghalt, holttestét egy súlyosan megégett utas mellett találták meg a Pancras úti kijárati lépcsők tövében. Úgy gondolják, hogy Townsley észrevette a nehéz helyzetben lévő utast, és megállt, hogy segítsen neki. 2004. január 22-én azonosítottak egy kezdetben ismeretlen férfit, akit „Michael” vagy „Body 115” néven ismertek a halotti címkéje után, amikor a törvényszéki bizonyítékok megerősítették, hogy ő a 73 éves Alexander Fallon, a skóciai Falkirkből.
Utóhatás, vizsgálatok
Az katasztrófa ügyében nyilvános vizsgálatot kezdeményezett Margaret Thatcher miniszterelnök. Desmond Fennell vezette, egy négy szakértői tanácsadó testület segítségével. A vizsgálat 1988. február 1-jén indult a Westminster állambeli Central Hallban, és június 24-én zárult le.
A földalatti vonalakon való dohányzást 1984 júliusában, több mint három évvel a tűzvész előtt betiltották. Az Oxford Circus állomáson 1984 novemberében kitört tűz után a tilalmat 1985 februárjában kiterjesztették az összes metróállomásra. A dohányosok azonban ezt gyakran figyelmen kívül hagyták, és kifelé menet cigarettára gyújtottak a mozgólépcsőkön. A vizsgálat megállapította, hogy a tüzet nagy valószínűséggel az okozta, hogy egy utazó egy égő gyufát dobott le, amely a mozgólépcső oldaláról leesett a mozgólépcső futópályájára. A rendőrség úgy ítélte meg, hogy a tüzet nem szándékosan gyújtották, mivel nincs bizonyíték arra, hogy gyorsítót használtak volna, és nehézkes volt a tűz helyszínére való bejutás. Nyolc helyen elszenesedett fát találtak a nyomozók egy mozgólépcső szegélylécén, illetve gyufát a futópályán, ami azt mutatja, hogy hasonló tüzek korábban is keletkeztek, de átterjedés nélkül kialudtak. A nyomozók kenőzsír-lerakódást találtak a sínek alatt, amelyről azt hitték, hogy nehezen gyullad meg, és lassan égett, miután elindult, de megállapították, hogy a zsír erősen telített volt rostos anyagokkal (ruha, jegyek bolyhai, emberi haj, patkányszőr stb.). Egy tesztet végeztek, ahol meggyújtott gyufát dobtak a mozgólépcsőre, hogy kiderüljön, nem történik-e gyulladás. A leejtett gyufa meggyújtotta a szennyezett zsírt, és a tűz terjedni kezdett. Kilenc percig hagyták égni, mielőtt eloltották.
Ez a teszt megerősítette a szemtanúk kezdeti beszámolóit, de négy szakértő nem tudott egyetérteni abban, hogyan lobbant fel a kis tűz, némi aggodalommal, hogy a mennyezetre használt festék is hozzájárult a tűz kialakulásához. Az Atomenergia Kutatóintézetben számítógépes szimulációs szoftver segítségével megépítették a King’s Cross állomás modelljét; ez azt mutatja, hogy a lángok a mozgólépcső padlója mentén terjedtek, nem pedig függőlegesen égtek, mielőtt lángsugárt bocsátottak volna ki a jegyterembe. Az eredmény megegyezett a tűzeset szemtanúival, de a mozgólépcső 30°-os lejtésével párhuzamosan égő tűz szimulációját egyesek valószínűtlennek tartották, és felmerült a gyanú, hogy a programozás hibás lehet. Kísérleteket végeztek az Egyesült Királyság buxtoni Egészségügyi és Biztonsági Igazgatóságának telephelyén épített mozgólépcső egyharmados másával. Hét és fél percnyi normál égés után a lángok elaludtak, mint a számítógépes szimulációban. A mozgólépcső fém oldalai a lángok megfékezésére szolgáltak, és a hőmérsékletet a tűz elé irányították.
Amikor a mozgólépcső fa futófelületei felvillantak, a tűz nagysága drámaian megnőtt, és tartós lángsugár áramlott a mozgólépcső alagútjából a modelljegyterembe. Felfedezték, hogy a mozgólépcsők 30°-os szöge kulcsfontosságú az incidens szempontjából, és az áldozatok nagy száma közvetett következménye egy folyadékáramlási jelenségnek, amelyet később árokhatásnak neveztek el, amely jelenség a tűz előtt teljesen ismeretlen volt. A következtetés az volt, hogy ez az újonnan felfedezett árokhatás okozta a tüzet 19:45-kor.
A londoni metrót erősen kritizálták a jelentésben a földalatti tüzekhez való hozzáállása miatt, alábecsülve a veszélyt, mivel korábban senki sem halt meg a metrótűzben. A személyzettől azt várták, hogy csak akkor küldjék el az LFB-t, ha a tüzet már nem sikerült megfékezni, és ha lehetséges, maguk intézkedjenek. A tüzeket „parázsnak” nevezték, és a személyzet nem vagy alig kapott képzést a tüzek kezelésére vagy az evakuálásra.
A jelentés közzététele miatt lemondott a londoni metró és a londoni regionális közlekedés (LRT) felső vezetése. A mozgólépcsőkről el kellett távolítani a faburkolatot, a mozgólépcsők alá hőérzékelőket kellett felszerelni, valamint fejleszteni kellett a rádiókommunikációs rendszert és az állomás személyzetének vészhelyzeti képzését.
Bevezették az 1989-es tűzvédelmi előírásokat (felszín alatti pályaudvarokra vonatkozóan). Öt nappal a tűz után, november 23-án minden londoni metróállomáson betiltották a dohányzást, beleértve a mozgólépcsőket is. A fából készült mozgólépcsőket fokozatosan cserélték ki.
1997-re a Fennell-jelentés ajánlásainak többségét végrehajtották, a biztonsági fejlesztésekkel, beleértve a veszélyes anyagok eltávolítását, az állomásokba beépített CCTV-ket, tűzjelzők és érzékelők felszerelését, valamint személyi rádiók kiadását a személyzet számára.
Hat tűzoltó kapott elismerő oklevelet a tűzesetben tett tetteikért, köztük Townsley állomástiszt, aki posztumusz kapott kitüntetést. Townsley posztumusz George Medal-t is kapott.
Nem sokkal a tűzvész után megemlékezést tartottak a Szent Pancras templomban. További megemlékezésekre 2002. november 18-án, a tűz 15. évfordulóján, a 20. évfordulón 2007-ben magán az állomáson, a 25. évfordulón 2012-ben az állomáshoz közeli Oltáriszentség-templomban, valamint a 30. évfordulón került sor. 2017-ben az állomáson, koszorúzással.
A katasztrófa emlékére emléktáblákat helyeztek el a St Pancras templomban, valamint a King’s Cross állomáson.
