Kívülről talán úgy tűnhet, hogy ez egy gyűlölködő döntés volt az állatok elleni, pedig emberéletek múltak rajta.
Kifejezetten az Izland fővárosban figyelték és figyelmeztették az állatbarátokat, senki sem vehetett magához házi kedvencet.
1924 és 1984 között Reykjavíkban egy fontos egészségügyi döntésnek számított mindez, ami a társadalmi-gazdasági fejlesztésekre is hatással volt. Az úgynevezett echinococcosis, vagyis a galandférges megbetegedés ellen küzdöttek a helyiek, melynek terjedésében egyértelműen a kutyák voltak a felelősek.
A már elhunytak testében fedezték fel a parazitákat, melyek végleges vakságot és bélfertőződést is okoztak. Kifejezetten magas halálozási arányt mutattak az idősebbeknél, a 70 és 79 év közöttieknél.
Miután egy jó nagy területről kitiltották a kutyákat, a betegség is alábbhagyott.
60 év kellett ahhoz, hogy egyértelműen kimondhassák, ismét lehet kutyát tartani az otthonokban. 1984-től már nem szabályozták az ebtartást.
