Napóleonról sok mindent megírtak már, arról viszont talán kevesen tudnak, hogy egész életében küzdött a francia nyelv megfelelő elsajátításával, gyakorlatilag sosem tanult meg helyesen írni és igyekezete ellenére nem tudta teljesen levetkőzni korzikai akcentusát sem. Pár éve került kalapács alá Napóleon egy kötetbe foglalt emlékiratait, amit 1817 és 1820 között, száműzetés idején írt Szent Ilona szigetén.
Napóleon személyiségjegyei szintén hagytak kívánnivalót maguk után. A lélekfürkészek utóbb számos komplexust mutattak ki nála, így például nehezen viselte nem nemesi származását, irigy volt a nála tanultabb emberekre, állítólag szexuálisan is szorongott, s a kritikát is igen rosszul viselte.
Azonban az Alfred Adler pszichiáter (1870–1937) által megalkotott fogalom, a Minderwertigkeitsgefühl (kisebbrendűségi érzés) és a belőle kisarjadó kisebbrendűségi- és Napóleon-komplexus mégsem annyira találó a zseniális hadvezér és államférfi esetében. Az utókor vélelmével ellentétben ugyanis Napóleon nem volt alacsony, korának átlagos magasságú férfija volt. Az alacsony voltára vonatkozó hitek talán abból adódhattak, hogy sokszor jelent meg testőrével, aki viszont valóban kilógott a tömegből magasságával.
Sőt, 2007-ben az University of Central Lancashire egyik kutatása során kiderült, hogy nem igaz az a felfogás, amely szerint az alacsony férfiak agresszívebbek és uralkodni akarnak a náluk magasabb embereken. A kutatás ugyanis rámutatott, hogy az alacsony személyek jobban tudnak uralkodni indulataikon, sőt, az átlagnál magasabb férfiak jönnek ki hamarabb a sodrukból, ők az agresszívebbek, s gyakran eljár a kezük is…
