Jézus buddhista tanokból (is) inspirálódott?

1946-ban találták meg Egyiptomban, Luxor közelében Tamás evangéliumát, az I. századból származó, kopt nyelven íródott szöveget – 48 másik vallási dokumentummal együtt. Jelentősége felbecsülhetetlen a modern kritikai bibliakutatók számára, akik feltárták, hogy Lukács és Máté birtokában volt Jézus olyan tanításainak, amelyeknek a többi evangélista nem. A tanítások eme összefoglalása volt Jézus legkorábbi tanítványai között terjesztett legrégebbi írás, az „ősevangélium”, tulajdonképpen Jézus szellemi hagyatéka. A Tamás-evangélium ilyenfajta példabeszédtár, egymáshoz lazán kötődő kinyilatkoztatás. Tudósok egy csoportja szerint ez a szöveg az Újszövetséget alkotó négy evangéliumnál is korábban keletkezett, és sok olyan mondatot, kijelentést foglal magában, amiket valóban Jézus mondhatott, s nem a tanítványai „találták ki”, neki tulajdonítva azokat. Ezért vannak olyan kutatók, akik a Tamás-evangéliumot Jézus autentikus tanainak gyűjteményeként értelmezik, így a másik néggyel egyenrangú műnek tartják.
A szövegben olvasható mondatokra sokan buddhista gondolatokra asszociálnak – talán nem véletlenül. Egy német szerzőpáros szerint ugyanis Jézusra alapvetően hatottak a buddhista eszmék. A Tamás-evangélium alábbi logionja (Tm 67): „Jézus mondta: »Aki meg is ismeri a mindenséget, ha önmagában hiányt szenved, mindenben hiányt szenved.«” szinte egybevág a hindu Brihadáranjaka-upanisad gondolatával: „Aki ítéletet alkot erről a világról anélkül, hogy valójában ismerné, annak – tudatlansága folytán – ez éppoly kevéssé válik hasznára, mint a Véda [tkp. Az indiai valláskincs], ha azt nem tanulmányozta kellőképpen, vagy mint egy félbehagyott munka.
A buddhisták számára a kellő figyelem révén válik tudatossá minden cselekedet. A Szatipatthána (A figyelem négy inspirálója”) írja le a meditáció lényegét: a kitartó figyelem által a világosság felváltja a homályt, tudatos lesz a tudattalan, megismerhetjük a dolgok lényegét. Tamás evangéliuma (Tm 5) így szól: „Ugyanis nincsen semmi, ami el van rejtve, és ne lenne nyilvánvalóvá; és nincsen semmi, ami beborított, és leleplezés nélkül fog maradni.” A fény és sötétség ellentétpárról szóló rész így hangzik (Tm 61): „Ezért mondom: ha üres lesz, megtelik majd fénnyel, ha pedig megosztott, meg fog telni sötétséggel.”, míg a buddhista elv imigyen (Dharmapála, 6,12): „A bölcsnek el kell hagynia a sötétség útját, és a fényes ösvényt kell követnie.”

Irodalom:
Pintér István: A Tamás-evangélium – Jézus szellemi hagyatéka
Enigma: A nyugati világ rejtélyei
E. R. Gruber-H. Kersten: Az ős-Jézus (Der Ur-Jesus)