Nem csupán a rómaiak egyik leghíresebb szónokára, államférfijára és írójára, Ciceróra emlékszik az utókor hálásan, hanem rabszolgájára (felszabadítása után titkárára), Marcus Tullius Tiróra is. Bár már a rómaiak előtti időkben is bizonyára voltak olyanok, akik rapid gyorsasággal írtak szövegeket, a közös emlékezet Tirót tartja a gyorsírás – sztenográfia – atyjának.
A történetírás ugyan Kr. e. 63. december 5-ét tekinti jeles napnak, amikor az ifjabb Cato szenátor Catilina elleni beszédét jegyezte le szóról szóra Cicero néhány fiatal szenátor barátja, ők azonban azt a módszert alkalmazták, amit a híres szónok egyik rabszolgája, Tiro talált ki. Az általa kifejlesztett gyorsírás során minden szót annak eredeti kezdőbetűjéből, pontokból, vonalakból és rövidítésekből rakott össze. Egyik jelölése még a mai napig ismert és használatos, ez az „és” szót jelölő latin et kötőszót illusztráló &. Az utóbb szabad emberré és Cicero titkárává vált „feltaláló” ura halálát követően összegyűjtötte és publikálta írásait és beszédeit
Cicero nevét a mai nyomdaipar is ismeri: Cicero leveleinek Rómában 1467-ben megjelent kiadásában fordul elő először a – jelenleg 12-es nagysággal jelölt betűméret –, a ciceró. Nem mellesleg az olasz idegenvezetők régies elnevezése – cicerone – is a nagy formátumú férfiút idézi meg.
