Igazán művészi hozzáállás szükséges a következő előadáshoz, de valóban létezik „a 4’33” című mű, mely egész pontosan 4 perc 33 másodperc csendből áll.
A zenészek, zeneírók körében is kérdéses darab a mai napig az egyik legkülönlegesebb, melyet a szerző mégsem nevez üresnek. John Cage amerikai zeneszerző gondolta úgy, hogy a székek nyikorgása, a közönség mocorgása, a szervezetünk működése is fontos szerepet kaphat a hangok játékában, így filozófiai megfontolásból inkább, de megszületett az alkotás.
Cage a buddhizmus tanulmányozása után jutotta arra a következtetésre, hogy a szünet még fontosabb is lehet, mint maga a hang. Hozzátette, ha olyan helyen „játszák” el a darabot, ahol máskor komoly zeneművek is helyet kapnak, az ember ugyanúgy értékeli a csendet is, mint a zenét.
Valóban nincs vita a tempóról, a hangszerekről, a darab létezése viszont annál inkább nagyobb kérdéseket vet fel a hallgatókban, ennek ellenére a BBC Szimfonikus zenekar előadta a művet, melyet egyenes adásban a rádió is közvetített 2004-ben.
Komoly visszhangja volt az előadásnak, bár rádiós szemmel ez technikailag sem volt egyszerű. Ha csendet érzékel a rendszer, az automatikusan elkezd előre beállított zenéket játszani, mint „vész opció”. Az említett mű lejátszásához így az egész rendszert ki kellett kapcsolni 4 perc 33 másodpercre.
