Az ókori Rómában viszonylag „későn”, Kr. e. 264-ben rendeztek először gladiátorviadalt, méghozzá egy gyászszertartáson. Decimus Iunius Pera temetésén két fia a Forum Boariumon (a marhapiacon) állított egymással szembe hat gladiátort, azaz három párt, akik a halott emlékére (tiszteletére) vívtak élet-halál harcot egymás ellen. Ugyanakkor valószínű, hogy az etruszk eredetű hagyományt már korábban ismerték a birodalomban, hiszen egy beszámoló szerint
az volt a szokás, hogy a bátor harcosok sírján hadifoglyokat áldoztak fel; mikor ennek a gyakorlatnak a kegyetlensége nyilvánvalóvá vált, úgy döntöttek, hogy gladiátorviadalt rendeznek a sír előtt.
Nem temetési, hanem politikai célzatú (munus gladiatorium) gladiátorharcot legelőször Gaius Sempronius Gracchus néptribunus szervezett Kr. e. 122-ben. A Forum Romanumon a tisztviselők által építtetett és bérbe adott ideiglenes lelátókat, tribünöket lerombolták, így a szegény, vagyontalan réteg is láthatta a küzdelmeket. A gladiatura szertartásjellege lassacskán egyre inkább feledésbe merült, egyre inkább a nép szórakoztatását volt hivatott kielégíteni – igaz, egészen a Kr. u. első századig inkább császárok, dúsgazdag magánszemélyek által rendezett „ajándéklátványosságok” voltak a nép számára.
Ajánlott szakirodalom:
Ürögdi György: A régi Róma
Gedeon Magdolna: A gladiátorviadalok büntetőjogi szabályai az antik Rómában
