A sósborszesz még néhány évtizede is mindennapi kelléknek számított a háztartásokban, hiszen számos baj orvoslására tűnt alkalmasnak. A hetvenszázaléknyi alkoholt – egészen pontosan borpárlatot –, valamint sok egyéb összetevőt (például acidum aceticum, aether aceticus, spiritus aetheris nitrosus, tinctura aromatica, natrium chloratum) tartalmazó gyógyfolyadékot a készítők rengeteg egészségügyi probléma megoldására kínálták, például reumatikus és ízületi fájdalmakra (köszvény, csúz, izombántalmak), torokfájásra, hurutos megbetegedésekre – így természetesen külsőleg (bedörzsöléssel) vagy szájon át (gargarizálva) volt alkalmazandó.
A sós vízzel hígított borpárlat francia találmány, Magyarországon a XIX. század utolsó harmadától vált igen népszerű termékké. Hazánkban először Brázay Kálmán (1865–1948) gyógyszerész használt ilyen jótékony tinktúrát, bár az eredeti receptet kissé átalakította. Igazi üzleti sikert az Erényi Béla (1872-1935) által megalkotott Diana sósborszesz aratta. (Ugye ismerős a név?) A nagy népszerűség közepette még a megvilágosodása előtt patikusként tevékenykedő, utóbb világhírűvé váló Csontváry Kosztka Tivadar (1853–1919) is előállt saját gyártmányú sósborszesszel 1886-ban. Akkoriban a felvidéki Gácson élt és dolgozott, s aktívan közreműködött a város társadalmi és kulturális életében is, sőt rendszeresen publikált a régió az idő tájt legnívósabbnak tartott lapjában, a Losoncz és Vidékében. Több hirdetést is feladott az újságban, például gyakornokot keresett, de itt reklámozta az általa kevert sósborszeszt is – ebből azonban akadt egy kis gondja. 1886. november 14-i ajánlásában szakértőként hivatkozott Dr. Plichta Soma és Pokorny Ede egy héttel később elhatárolódtak, mondván, sosem voltak Csontváry „szakértői”. A későbbi festőművész hét nappal utóbb mint „sósborszesz készítő gyógyszerész” írta azt, hogy a fent nevezettek az év elején, februárban jártak nála hatósági szakértőként a borszeszt megvizsgálandó. S mivel a sósborszesze alapját 96%-ban ez képezi, ezért azt ugyanannak tartja, amit ők megvizsgáltak. Ugyanezt a hirdetést a szakértők nevei nélkül még háromszor tette közzé (1886. december 12., 26., 1887. január 2.), utána azonban már nem jelent meg írása a lapban. Talán nem vált be igazán a festőzseni által kikutyult termék…
Irodalom:
Dr. Balázs Károly: Spiritus vini Gallicus
Újszó: Leborulva a cédrus előtt
