Különös élet adatott I. Kallixtusz (latinul Callixtus) pápának, aki rabszolgasorba született, de a sors kegyelme folytán előbb bankár, majd Szent Péter utódjaként halt vértanúhalált. Commodus császár regnálása idején az uralkodó kamarásaként tevékenykedett a keresztény Carpophorus, aki az idő tájt jelentkező pénzromláshoz kapcsolódó spekulációkból akart hasznot húzni. Így aztán a forgalmas római halpiacon, a Forum Piscatoriumon bankot alapított, amelynek vezetésével szintén keresztény rabszolgáját, Callixtust bízta meg. Bár a bankárt „kifelé” a rabszolga képviselte, a befektetőt tudták, hogy ki tulajdonolja a bankot, ami így elég hamar népszerű és jó hírű lett. Ráadásul Callixtus hozzáértőn és becsületesen látta el feladatait, magánemberek és özvegyek is szívesen bízták rá a pénzüket. Azonban a prosperáló bank egy idő után a konkurencia célkeresztjébe került, s valamiképp megtudták, hogy Carpophorus és Callixtus nem minden spekulációja váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket, így elhatározták, hogy az immobillá vált bankot megrohanják. Így a felhergelt betétesek egyetlen napon követelték vissza pénzüket, amit azonban Callixtus természetesen nem tudott teljesíteni, így a bank csődbe jutott. Carpophorus elkerülendő a császár haragját, úgy döntött, hogy Callixtus vigye el a balhét, ezért megígérte a betéteseknek, hogy megbünteti rabszolgáját, ráadásul mivel Callixtus megpróbált megszökni, ezért a rabszolgák számára kitalált taposómalomba záratta. Ám a pénzüket követelőknek ez nem volt elég, ők a pénzüket akarták, így Callixtus meggyőzte őket, hogy ha szabadon engedik, akkor néhány adóstól visszaszerezve a pénzt, kiegyenlíti követeléseiket. Emiatt – és keresztény társai unszolására – a kamarás szabadon engedte Callixtust, aki viszont ezután elkövetett egy nagy hibát. Több zsidó ügyfelétől szombaton akarta visszakövetelni pénzét a zsinagógában. A praefectus urbi elé hurcolták, azzal vádolva, hogy megzavarta őket az ájtatosságban, ami akkoriban súlyos vétségnek, bűnnek számított. Callixtust száműzték és kényszermunkára ítélték Szardínián, ahol bányákban kellett dolgoznia. Több évnyi szenvedés után Commodus keresztény barátnője (szeretője?), a szintén keresztény Marcia hathatós közbenjárására kegyelmet kapott és visszatérhetett Rómába. Callixtus azonban úgy döntött, hogy felhagy eme „veszélyes” foglalkozással, és életét a korai egyháznak szentelte. Annyira buzgón gyakorolta hitét (és tette jól a dolgát), hogy a pápa bizalmát elnyerve archidiakonus és az első keresztény köztemető – katakomba – vezetője lett (ami azóta is a nevét viseli). Munkáját olyannyira jól végezte, hogy pártfogója halála után őt választották pápává I. Callixtus néven Kr. u. 217-ben – igaz, öt évvel később vértanúhalált szenvedett Heliogabalus császár terrorja idején, ugyanakkor az egyház később szentté avatta.
