Évszázadokkal ezelőtt úgy tartották, ha nő teszi lábát a hajóra, kifejezetten balszerencsés utuk lesz. Leginkább utasként szállították a hölgyeket a vízen, de többen kiérdemelték a kalózok életet is.
Egyenesen tiltották a szebbik nem képviselőit a tengeri élettől, így gyakran álcázva mentek a fedélzetre. Az igazság az, hogy a történelem legsikeresebb rablói közt kiemelkedtek a nők.
A 16. század egyik híres kardforgatója az ír Grace O’Malley volt, aki kopaszra borotvált fejjel vegyült el a férfiak közt. Termete és ereje hamar legendás lett, ezzel könnyen hírnevet szerzett magának, még a rablóbanda vezetését is átvette. Elsősorban az angol kereskedőhajókat támadta, nevét pedig már az uralkodócsaládok is ismerték. I. Erzsébet királynő parancsára letartóztatták, majd fogadta őt az aduencián. Ott mindenki előtt megígérte, hogy jó útra tér, de már másnap visszatért addigi “munkájához”.
Mary Read is egy olyan lány volt, akit vonzott a víz. Nehezen, de kapott tengeri munkát, viszont a férfi elnyomás után ő is hajlott a törvénytelen kalózkodásra. Bátorsága és határozottsága megszégyenítette a másik nem képviselőit, ő maga addig küzdött az élvonalban míg el nem fogták. Halálbüntetés várt volna rá, de mikor rájöttek, hogy épp egy terhes kalózt zártak börtönbe, várfogságra ítélték.
Talán a leghíresebb női kalóz Anne Bonny volt, egy tehetős ír ügyvéd törvénytelen lánya, aki Calico Jack kapitány hajóján szolgált. Nem csak a harcok során volt ügyes, de híres lett cifra káromkodásairól és arról, hogy bárkit az asztal alá tudott inni.
A nőiesség teljes hiányával, durvaságával és kegyetlenségével Rachell Wall is beírta magát a történelembe. Szegény gyerekként hamar az utcára került, ott pedig saját erejéből kellett túlélnie. Senkinek sem kegyelmezett, kivétel nélkül saját kezűleg végzett ellenfeleivel. 1789-ben akasztófán végezte.
