Egy jezsuita pap és a kitalált történelem

A XVII. században tevékenykedő francia Jean Hardouin (1646–1729) jezsuita teológus és könyvtáros szerint az antik görög és latin irodalom majdnem összes alkotása hamisítvány, ami három évszázaddal korábban tevékenykedő ateista szerzetesek egy csoportja munkájának köszönhető.

Hardouin ugyan eredetinek tartotta Homérosz, Hérodotosz, Cicero és idősebb Plinius munkáit, de a többi fennmaradt szövegeket és forrásokat hamisítványnak bélyegezte, így például Szent Ágoston, az egyházatyák és a skolasztikusok írásait, sőt, szerinte Aquinói Szent Tamás nem is élt.

A század végén írt egyik könyvében fejtette ki álláspontját, miszerint a XIV. században élt áruló szerzetesek köre hamisította az említett szerzők munkáit, vezetőjük pedig Severus Archontius volt (akit néhányan II. Frigyes német–római császárkánt azonosítottak, bár ő a XIII. század közepén hunyt el).

Szerinte az ateista szerzetesek eretnekséget akartak elterjeszteni az anyaszentegyház berkeiben. Azt állította, hogy Róma második püspöke, Linusz regnálása és a könyvnyomtatás feltalálása közötti időszak egyháztörténete hamis.

Álláspontja természetesen már kortársai körében sem aratott osztatlan sikert, volt, aki „arrogáns, hipotézis- és paradoxonfüggő alaknak” nevezte az egyébként komoly teológiai szövegkiadásokat publikáló papot.