A humor nem a modern kor találmánya, már az ókorban is előszeretettel viccelődtek az arra „jó példával” szolgáló embertípusokon. Ezt bizonyítja a legrégebbi fennmaradt viccgyűjtemény is, amelynek keletkezését a Kr. u. IV. századra datálják a szakemberek. A Philogelos (A nevetés barátja vagy A nevetést kedvelő) címmel – állítólag Hierocles és Philagrius által – ránk hagyományozódott kollekció 265 tréfás anekdotát és viccet tartalmaz, főleg a szórakozott és félszeg tudós – szkolasztikosz – alakját kifigurázva, de a lusta és ostoba, vagy éppen a részeg ember „őstípusán” is sokat gúnyolódva.
Sok vicc szól az abderitákról, az eunuchokról, orvosokról és – milyen furcsa! – a rossz leheletű emberekről is.
Íme néhány humormorzsa:
- Egyszer valaki arra kéri levélben a görögöknél üzletelő barátját, hogy vegyen neki könyveket, későbbi találkozásuk során azonban ezt a választ kapja: „Azt a levelet, amelyben könyvet kérsz, nem kaptam meg”. (17.)
- Egy beteg arról panaszkodik orvosának, hogy ébredés után fél órán át mindig erősen szédül, az orvos tanácsa: ébredjen harminc perccel később. (3.)
- Egy kisfiú szülei csillagjóst hívnak magukhoz, hogy kémlelje ki csemetéjük sorsát. Az asztrológus sikeres és hosszú életet ígér, majd kéri a fizetségét. Az anya azonban csak másnap adná oda a pénzt, mire a tudós panaszkodik: mi lesz a fizetséggel, ha a gyermek éjjel meghal? (187.)
- Egy fösvény megírja végrendeletét és saját magát nevezi meg örökösnek. (104.)
- Egy férfi arra kéri a városba tartó barátját, hogy vegyen neki két tizenöt éves éves rabszolgát. Semmi probléma, mondja a másik, ha nem találok két tizenöt évest, akkor szerzek egy harmincévest. (12.)
- Egy fickó belebotlik egy ismerősébe és felkiált: Azt hallottam, hogy meghaltál! Nézd, látod, hogy élek! – válaszol a másik. – De az a fickó, aki azt mondta, hogy meghaltál, sokkal szavahihetőbb nálad – feleli amaz. (22.)
- A fiú ikertestvérek egyike meghal. Amikor egy ostoba összefut az életben maradt testvérrel, megkérdezi: „Most akkor te haltál meg, vagy a bátyád?” (29.)
- Hárman töltik együtt az éjszakát egy elhagyott helyen: a kopasz, a borbély meg a szkolasztikosz. Az őrködésben először a borbélyra kerül sor, aki bosszúból, hogy ébren kell maradnia, kopaszra nyírja az alvó okostojás fejét. Mikor azután erre kerül az őrség sora, még félálomban a fejéhez nyúl, s ott a sima koponyát tapintja. Erre azt mondja: Ez a szemét borbély hát nem eltévesztette, és a kopaszt keltette föl helyettem!” (56.)
Stephen Halliwell: A nevetés a görög kultúrában
Hans Blumenberg: A protofilozófus (f)elbukik: a tiszta teória komikumához — a Thalész-anekdota recepciótörténete nyomán
Mary Beard: Laughter in Ancient Rome
