A pénz mellett napjainkban is vannak olyan különlegesnek számító tárgyak, melyek fizetőeszközként szolgálnak bizonyos országokban.
Nyugat-Afrika mentén a természeti népeknél a gyönyörű héjú kori kagyló az amiért megdolgoznak vagy versengnek az emberek. A nehezen szerezhető kagyló szimbóluma a ghánai papírpénzre is felkerült. Dél-Amerikában legalább ennyire értékes lett a kakaóbab is, mellyel gyakran csak a felsőréteg kereskedhet.
Kevesen hallottak a tollpénzről, mely konkrétan a tyúkok szem körüli színes tollait jelenti. Ezzel az Új-Hebridákon komoly vagyont szerezhetnek, ott a tyúkok is más értéket képviselnek.
Sajnos az állati részek máshol is gyakoriak. A ritka és nehezen elfogható élőlények részei a régi kultúrákban is kiemelt tiszteletet jelentett. Hasonlóképp ma az eszkimóknál a fókaprém, Ceylon szigetén az elefánt, a Fidzsi-szigeteken pedig a bálnafog.
Ezeknél is borzasztóbb az a tény, hogy Szumátrán bizonyos helyeken a levágott emberi testrészekért is fizetnek.
Igaz, hogy a Fülöp-szigeteken a 100 000 peso egy A/4-es méretű készpénz, a legnagyobb fizető eszközt mégis a mikronéziai Yap-szigeteken kell keresni, ahol malomkövekkel mérik össze a családok az anyagi helyzetüket. Olyan középen átfúrt malomkövekről van szó, amelyeket nehezen állított elő, vagy vásárolt meg a család. A tulajdonosok a házuk előtt tartják a malomköveket, hogy mindenki láthassa. Minél nagyobb a kő, annál vagyonosabbak a házban élők. Ezt nem szállítják magukkal költözés során, a ház értékéhez számítják fel.
