Az ókorban nem létezett egy Görögország nevű állam, bár a könyvekben szinte mindenki így hivatkozik rá, amikor szóba kerül egy-egy fontosabb csata vagy történelmi esemény.
A magyar görög szó a latin graecus szóból származik, Graecia a rómaiak szemében a görögök (hellének) által lakott földet jelentette – ami a maguknak a görögöknek Hellasz volt. A graecus szó eredetileg egy Nyugat-Hellaszban élő törzset jelölt, amit görögül graikosznak neveztek. Az Adriai-tengeren átkelő rómaiak a hellénekkel való találkozás után nevezték el eme törzsről a hellén földet Graeciának. (A hellének nem hívták magukat graikoszoknak.)
Az akkori Hellasz területén és a Földközi-tenger vidékein alapított gyarmatokon a Kr. e. V. századig mintegy hétszáz polisz jött létre – s mivel mindegyik önálló államként létezett, nem is alakulhatott ki egységes állam (ami joggal lenne nevezhető Görögországnak.)
Görögország, mint önálló, egységes ország a Kr. u. XIX. században jött lére: 1821. március 25-én felkelés tört ki a török uralom ellen, ami az esztendő végéig a mai szárazföldi Görögország nagy részét felszabadította. 1822. január 22-én tartották az első görög Nemzetgyűlést, bár az ifjú állam nemzetközi elismerésére csak néhány év múlva került sor: 1829-ben a navarinói csatavesztés után a török szultán elismerte az ország függetlenségét, amit a következő esztendőben ratifikált londoni jegyzőkönyvben Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország is szentesített. A történelem folyamán ekkor jött létre először a „Görögország” nevű állam.
Németh György Karthágó és a só című műve nyomán.
