A villa használata mint evőeszköz egészen későn terjedt el. Kezdetben csak az étel elkészítéséhez használták. 

A szakemberek szerint a villához hasonlító első eszköz már i.e. 2400-1900 körül is fellelhető volt, számos ásatáson előkerült, sőt, sírfestményeken is feltűntek. Az ókori Görögországban és Egyiptomban, de a Római birodalomban is használták már, a Bizánci Birodalomban pedig személyes ajándéktárgyként is készítettek egy-egy darabot. 

Konkrétan evéshez az olaszok vették igénybe, feljegyzések szerint a 11. században.

Komoly problémát is okozott, ugyanis a kétágú villa, ami a tészta feltekerésére volt alkalmas, istenkáromlásnak titulálta az egyház. Írásaik szerint az isten azért teremtett kezet, hogy azzal táplálkozzunk, nincs szükség tehát ennek pótlására. A briteknél sokáig humor tárgya volt az olasz szokás, ők nőies vonzalomnak nevezték furcsa evőeszközüket. Ők büszkén használták ujjukat a húsok felcsipegetésére.

Egészen a 18. századig kellett várni, hogy az étkezések egyik fontos kelléke legyen, sőt, Észak-Amerikában csak a 19. században terjedt el használata.