Valóban megtörtént, nem is olyan rég, a hölgy viszont nem volt elragadtatva. Rövid idő után meg is szabadultak a tulajdontól.
Egészen meglepő, de amíg nem tudták beazonosítani a kövek ottlétének pontos idejét, valamint nem lett világszenzáció, addig kevésbé gondoskodtak az állapotáról, biztonságáról. A Stonehenge, mint örökség az 1900-as évek elején sem volt felbecsülhetetlen érték.
Olyannyira, hogy egy milliárdos, Cecil Chubb 1915-ben még meg is vette ajándéknak. Gazdagságának határtalanságát mutatja, hogy felesége örömére a nevére aratta a híres köveket. Mivel már nem tudott mit kitalálni, ezzel lepte meg kedvesét, aki viszont nem értékelte a gesztust. A történetek szerint nem volt elragadtatva tőle, hiszen mit kezdene egy kőhalommal.
Igaz, nem roppantotta össze a vételár az üzletembert, akkoriban még nem volt felértékelve az emlékmű, így az unokái bánatára teljesen ingyen vissza is szolgáltatta az államnak. Azóta már megbecsült és komoly odafigyelés övezi. Ma már nem is lehet konkrétan a kövekhez lépni, megérinteni, és külön belépődíj fejében tekinthetik csak meg a turisták.
