Már Cicerónál is tombolt a vihar egy pohár vízben

0
87

Mindenki hallotta már a „vihar egy pohár vízben” kifejezést, a sok hűhó semmiért jelentésű idióma eredetéről azonban talán kevesebben tudnak. Honoré de Balzac (1799–1850) francia író A tours-i plébános című művében számol be arról, hogy a filozófus Montesquieu (1689–1755) használta eme szólást a San Marinóban tapasztalható forrongások kapcsán:

„Ezt a három szalont, Listomère asszony, Merlin de Blottière és Villenoix kisasszony szalonját ellenségesnek tekintették azok, akikhez Gamard kisasszony járt; a viszály mélyén testületi szellem húzódott meg minden hiúságával. Ez már a nép és a római szenátus harca volt egy kis vakondtúrásban vagy az a bizonyos vihar egy pohár vízben [tempéte dans un verre d’eau], amelyről Montesquieu beszélt San Marino köztársaságról szólva, ahol a közéleti tisztségek csak egy napig tartottak, olyan könnyű volt kézbe ragadni a zsarnokságot”. (Bródy Lili ford.)

Montesquieu nagy valószínűséggel Cicerótól vehette a szólást, a római politikus A törvények című könyvében már alkalmazta a latin közmondást: „Excitabat enim fluctus in simpulo ut dicitur Gratidius, quos post filius eius Marius in Aegaeo excitavit mari. [“Gratidius vihart próbált kavarni egy pohár vízben, mint mondani szokás, Marius azonban, Gratidius fia, az Égei-tengeren már valóban vihart is kavart.”](De legibus, III. könyv, XVI., 36.) (Simon Attila ford.) [Az excitare fluctus in simpulo jelentése: háborgást indítani a palackban.]

Előző cikkAz utolsó boszorkányégetések
Következő cikkMi közük a koptoknak Velencéhez?