Mi közük a koptoknak Velencéhez?

A híres velencei Szent Márk tér nem véletlenül viseli az evangélista nevét. A hagyomány szerint Márk alapította az első egyiptomi keresztény közösséget, tehát gyakorlatilag a kopt egyházat Alexandriában. A kopt szó a görög aigüptosz (’egyiptomi’) szóból származik, s arab (qubti/qibti) közvetítés által került a középkori Európába (cophti, cophtitae), majd a XVII. században véglegesült ma is használatos értelmében.

Márk Alexandriában halt vértanúhalált Kr. u. 68-ban. Húsvéti mise alatt fogták el, majd kötélen végighúzták a városon, majd börtönbe vetették, végül megölték. Egy VIII. századi legendagyűjtemény, Beda Venerabilis (672–735) martirológiuma a következőképpen beszéli el halálát:

„Elérkezett a húsvét napja, a mi naptárunk szerint április 25-e. Márkot a liturgia közben az oltárnál támadták meg és fogták el. Kötelet kötöttek a nyakára, és úgy vonszolták a sziklás ösvényeken maguk után. Vére megfestette a sziklákat. De nem halt meg, ezért bedobták egy börtönbe, hogy megtanácskozzák, másnap miképp végezzenek vele. Éjfélkor azonban földrengés támadt, megjelent az Úr angyala, és így szólt hozzá: ,,Márk, Isten szolgája, aki az Egyiptomba rendelt szent hírnökök fejedelme vagy, íme, a neved fölvétetett az élet mennyei könyvébe, és emlékezeted nem halványul el soha. Mert társa lettél az égi erőnek, amely lelkedet az égbe vezérli, és részed lesz az örök világosságban.” E látomás vigasztalásával a szívében Márk égre tárt karokkal így imádkozott: ,,Uram, Jézus, hálát adok neked, mert nem hagytál magamra, hanem szentjeid közé számláltál engem. Kérlek, Uram, Jézusom, békességben vedd magadhoz a lelkemet, és ne engedd, hogy kegyelmedtől elszakadjak!” Amikor ezt kimondta, megjelent neki az Úr, úgy, ahogy tanítványai között járt szenvedése előtt, és így szólt hozzá: ,,Békesség veled, Márk, mi evangélistánk!” Ő pedig így válaszolt: ,,Uram, Jézus Krisztusom!” – azzal az Úr elment tőle.
Másnap reggel összegyűlt a város népe. Kihozták a börtönből, ismét kötelet kötöttek a nyakára, s közben gúnyolódtak: ,,Vezessétek a marhát Bucoliba!” Márk, miközben a földön vonszolták, így fohászkodott: ,,Uram, a kezedbe ajánlom a lelkemet!” – és kilehelte lelkét. A pogányok nagy máglyát raktak, s el akarták égetni, de hirtelen fergeteges szélvész és felhőszakadás támadt, úgyhogy az áradó víz elől menekülniük kellett. Akkor jöttek a keresztények, és eltemették.”

A legenda a temetéssel kapcsolatban még személyleírást is ad a vértanú evangélistáról: ,,Az orra hosszú, szemöldöke fölfelé áll, a szeme szép, a homloka felett kopasz. Hosszú szakállú, gyors mozgású, termetre formás, középkorú, őszes, érzelmeiben tartózkodó, Isten kegyelmével teljes férfi volt. Miután imádkoztak, eltemették, ahogy abban a városban szokás. Sziklába vágott sírba fektették, és dicsőséggel őrizték az emlékezetét, örvendezvén, hogy elsőként érdemelte ki Alexandriában az igazi trónust.”

Hogyan kerül képbe Velence?

A mártírhalált halt szent relikviáit velencei kereskedők csempészték ki Egyiptomból, s vitték Velencébe, így lett a vértanú a város védőszentje, a szárnyas oroszlán pedig Velence szimbóluma. Egy másik kopt tradíció szerint Márk feje Egyiptomban maradt, mert a maradványait őrző templomból egy hajóskapitány kimenekítette, amikor az arab hódítók fosztogatásba kezdtek.

Szakirodalom:
Egedi Barbara: A kopt kereszténység a kezdetektől az egyházszakadásig

Diós István: A szentek élete
Beda Venerabilis: Martirologium