Sokan gyakran hivatkoznak a közkeletű mondásra, miszerint „a kivétel erősíti a szabályt”. Ám ha valaki egy kicsit járatos a latin nyelvben, akkor tudja, hogy éppen az ellenkezője az igaz. A szólás latinul az exceptio probat regulam formában érvényes; a probare ige egyik jelentése ’próbára tenni’ – bár való igaz, hogy van ’megerősíteni, bizonyítani’ jelentése is. Tisztában volt ezzel Sherlock Holmes is, aki Sir Arthur Conan Doyle A négyek jele című művében imigyen szól társához: „Sohasem teszek kivételt. A kivétel cáfolja [disproves] a szabályt!”.
Tehát: vagy félrefordításból ered a szólás téves alkalmazása, vagy exceptio probat regulam in casibus non exceptis (a kivétel bizonyítja a szabályt a nem kivételes esetekben) ókori jogelv végének elhagyásából. Ez eredetileg ugyanis azt jelentette, hogy ha törvénybe van foglalva egy kivétel egy szabály alól, az bizonyítja, hogy létezik maga a szabály is, így nem kivételes esetekben az – maga a szabály – az irányadó. Eredete egészen Ciceróig nyúlik vissza (Lucius Cornelius Balbus védőbeszéde). A hispán születésű Balbust azzal vádolták, hogy jogtalanul vette fel a római állampolgárságot. A vád szerint a rómaiak olyan szerződéseket kötöttek más államokkal, amelyek tiltják, hogy az érintett országok lakosai római polgárok lehessenek; Balbus hazájával pedig nem kötöttek ilyen egyezményt. Cicero a védőbeszédében úgy fogalmazott, hogy ha a megállapodásokban külön olvasható ilyen záradék, akkor az általános szabály éppen az, hogy más országból származó személy is kaphat római polgárjogot.)
Érdekesség, hogy létezik egy ehhez kapcsolódó, hasonló latin kifejezés is: nulla regula sine exceptione ’nincsen szabály kivétel nélkül’.
