Sokan szívják, de kevesen ismerik a függőséget okozó növény történetét.
Napjainkban már a dobozon is fel kell tüntetni használatának következményeit, hiszen egyértelműen egy ártalmas tevékenység, kezdetben viszont pont, hogy orvosságként vált ismerté.
Feltehetően Közép-Amerikában az őshonos népek közt már megszokott volt a különleges levél füstjének belélegzése, de Európában csak az 1500-as évek végén terjed el.
II. Fülöp küldte orvosát, Francisco Fernandezt Amerikába, hogy helyi gyógynövényeket és értékes tapasztalatokat hozzon magával, ami felettébb jól sikerült. Egyértelműen a dohánytermékek ragadták meg a doktor figyelmét, így abból meglehetősen nagy rakománnyal tért haza, behozva ezzel a “csodaszert”.
Először Spanyolországban, majd Európa más országaiban is híre ment a gyógyító füstnek. Némi kóstolgatás után és a füstbe vetett hitüknek köszönhetően, azonnal érezték a “pozitív” hatásait.
Határozottan a portugál udvarhoz delegált francia követ, Jean Nicot de Villemain érezte ezt élete meghatározó fordulópontjának, így ő volt aki a “leghangosabban” támogatta a növény terjesztését, és ő maga továbbította Párizsba.
Ott állítólag még Medici Katalin királyné egyenesen “csodaszernek” hívta, hiszen gyakori fejfájásait is elmulasztotta a nyugtató pipázgatás. A feljegyzésekben Herba Regina néven hivatkoztak a dohányra.
Mikor kimutatták a függőséget okozó vegyületet, híre végigsöpört a világon, és utólag a neves importőr neve is középpontba került. Nicot de Villemain miatt hívjuk nikotinnak.
