Ha a nevére kérdeznek, először arra gondolhatunk, hogy a dobhoz hasonló formája miatt hívják így, de valójában a világhírű magyar cukrászhoz köthető, aki évekik magánál tartotta a pontos receptet.
Dobos C. József (1847-1924) neve hamar ismerté vált a cukrászok körében. Először szakácsnak tanult, majd csemegeüzletet nyitott Pesten. Elvileg nála lehetett először kapni orosz kaviárt, szervasgombát, déli gyümölcsöket, de sokszor saját maga is készített édességeket. 1881-ben döntött úgy, hogy egy receptgyűjteményt is kiad Magyar-franczia szakácskönyv címmel, melyben sokak számára tette elérhetővé és egyértelművé a nehezen elkészíthető, nemzetközileg is ismert különlegességeket.
Igazán kiemelkedővé mégis később, saját ötlete alapján elkészített tortája tette. 1885-ben, az első Budapesti Országos Általános Kiállításon mutatta meg a nagyérdeműnek a dobostortát. Nem volt kifejezetten különös formája, sőt, egyáltalán nem volt túlcifrázva, mégis vonzotta a tekintetet. A csokoládékrémmel megkent piskóta tetején egy karamellréteg simult, mely alatt a baracklekvár adta élénk színét. Összeállítása miatt sokkal tovább fogyasztható volt, mint a hozzá hasonló sütemények, melynek receptjére mindenki kíváncsi volt.
Saját üzletében árulta először, a pontos hozzávalókról, mértékekről pedig kevesen tudtak. Hiába próbálkoztak sokan, az eredeti dobostorta volt az etalon a szakmában. Az eredeti receptet saját maga adta át végül a Fővárosi Cukrász és Mézeskalácsos Ipartestületnek 1906-ban, majd ezután visszavonult a híres mestercukrász.
