Élete
Munkássága
Zsigmondy Richárd Adolf magyar származású osztrák vegyész volt. 1925-ben kémiai Nobel-díjat kapott „a kolloid oldatok heterogén természetének bizonyításáért és a modern kolloidkémiában alapvető fontosságúvá vált módszereiért”.
A középiskolában Richard érdeklődést mutatott a természettudományok, különösen a kémia és a fizika iránt, és otthoni laboratóriumában kísérletezett. Tudományos pályafutását a Bécsi Egyetem Orvosi Karán kezdte, de hamarosan a Bécsi Műszaki Egyetemre, majd a Müncheni Egyetemre ment. 1889-ben doktorált az Erlangeni Egyetemen.
1885-ben Zsigmondy Rudolf Benedikt bécsi professzorral közös publikációban publikálta legelső cikkét a glicerin meghatározásának módszeréről. 1887-ben írt Neue Lüster und Farben auf Glas (a színekről az üvegen) című cikke egy olyan kutatási terület kezdetét jelentette, amelyen további 30 évig dolgozott tovább. Zsigmondy otthagyta a szerves kémiát, és csatlakozott August Kundt fizika csoportjához a Berlini Egyetemen.
Zsigmondy a Grazi Műszaki Egyetemen habilitált 1893-ban. Az üveggel és színezésével kapcsolatos ismeretei miatt 1897-ben a Schott Glass gyár felajánlott neki egy állást, amelyet el is fogadott. Ő találta fel a Jenaer Milchglast, és kutatásokat végzett a vörös Rubin üvegen.
Zsigmondy 1900-ban otthagyta a Schott Glasst, de magánoktatóként Jénában maradt, hogy kutatásait végezze. Az optikai műszereket gyártó Zeiss-szel közösen fejlesztette ki a rés ultramikroszkópot. Tudományos pályafutása 1908-ban a Göttingeni Egyetemen folytatódott, ahol szakmai pályafutása hátralévő részében a szervetlen kémia professzora volt. 1925-ben Zsigmondy kémiai Nobel-díjat kapott a kolloidokkal kapcsolatos munkájáért és az általa alkalmazott módszerekért, például az ultramikroszkópért, amelyre a Cassius bíborára alapozta a vizsgálatát.
Zsigmondy még a szerves kémia doktori disszertációjának befejezése előtt publikált kutatásokat az üveg ezüstsókkal és oldott ezüstszemcsékkel történő színezéséről, amelyeket az üveg hidrogén-fluoridban való feloldásával nyert vissza.
Zsigmondy grazi tartózkodása alatt végezte legjelentősebb kutatómunkáját, a kolloidok kémiáját. A pontos mechanizmus, amely az áfonya vagy rubin üveg vörös színét adja, a kolloidok vizsgálatának eredménye.
A későbbi években aranyhidroszolokon dolgozott, és ezeket használta fehérjeoldatok jellemzésére. Jénában Henry Siedentopffal együtt fejlesztette ki a rés-ultramikroszkópot. Göttingenbe költözése után Zsigmondy továbbfejlesztette optikai berendezését a folyékony oldatban szuszpendált legfinomabb nanorészecskék megfigyelésére. Ennek eredményeként 1912-ben bevezette a merülő ultramikroszkópot.
Zsigmondy Wilhelm Bachmannal közösen új membránszűrőt fejlesztett ki 1916-ban.
Zsigmondy Richárd érelmeszesedés miatt halt meg alig néhány hónappal azután, hogy március elején visszavonult göttingeni egyetemi állásából.
