A mai Törökország területén egykor – két-háromezer évvel ezelőtt – nagy hódítók uralkodtak, közülük is az egyik legismertebb a legendás gazdagságáról híres Kroiszosz (Krőzus) volt. Lydia (Lüdia) azonban arról is híres, hogy a birodalomban találták fel a vert pénzt. A Kr. u. V. században élt grammatikosz, az egyiptomi papi nemzetségből származó Órión (Órion) – aki Kr. e. 625-620 körüli időre teszi az alábbi történetet – így írt erről Etymologikon című művében:
Az obolos szó az e-nek o-val való helyettesítése által jött létre. Régebben az emberek nyers vasnyársakat használtak pénz gyanánt; az iónok obelosnak mondják, mi (attikaiak) obolosnak. Az argosi Pheidón volt az első, aki pénzt veretett Aiginában, és mikor használatba hozta a pénzérméket, kivonta a forgalomból a nyársakat, és felajánlotta azokat az argosi Hérának. Mivel pedig abban az időben a nyársak megtöltötték a kezet, azaz a markot (drax), még mi is, bár a mi hat obolosunk nem tölti meg a markunkat, maréknak (drachmé) nevezzük ezt is, a hajdani megmarkolás következtében. Ezért nevezzük még manapság is a pénzkölcsönzőt nyársmérlegelőnek (obolostatés), mert a régiek súlyként is használták nyársaikat. Így beszéli ezt el Hérakleidés Pontikos.
(ford. Sarkady János)
A történészek egyetértenek abban, hogy II. Alüattész lüd király verette az első pénzérméket, amelyek arany és ezüst ötvözetéből készültek, míg a trónon őt követő Kroiszosz már tisztán arany pénzérméket is készíttetett (köszönhetően az ország bőséges aranybányáinak).
