Élete
Munkássága
Wendell Meredith Stanley amerikai kémikus, biokémikus és virológus volt. 1946-ban John Northrop-al és James B. Sumner-el megosztva kémiai Nobel-díjat kapott „az enzimek és vírusfehérjék tiszta formában történő előállításáért”.
Stanley volt az első, aki egyértelműen kimutatta a vírusokat, amikor képes volt kristályosítani a dohánymozaikvírusokat. Korábban csak azt lehetett tudni, hogy vannak nagyon kicsi kórokozók, amelyeket a szokásos bakteriális szűrőkkel nem lehetett kiszűrni. Eredményeiről 1935. június 28-án számolt be a Science című amerikai tudományos folyóiratban.
1946-ban John Howard Northroppal megosztva részesült a kémiai Nobel-díjban az enzimek és vírusfehérjék tiszta formában történő bemutatásáért, míg James Batcheller Sumner az enzimek kristályosodásának felfedezéséért kapta a díjat. 1940-ben Stanley-t beválasztották az Amerikai Filozófiai Társaságba, 1941-ben a Nemzeti Tudományos Akadémiába, 1949-ben pedig az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiába. 1970-ben az Académie des Sciences külső tagja lett.
A Nemzeti Kutatási Tanács tagjaként ideiglenesen Heinrich Wielandhoz ment tudományos munkáért Münchenbe, mielőtt 1931-ben visszatért az Egyesült Államokba. Hazatérése után a Rockefeller Institute for Medical Research asszisztensének nevezték ki. 1948-ig az intézetnél maradt, 1937-ben társult tagja, 1940-ben pedig tagja lett. 1948-ban a Kaliforniai Egyetem biokémia professzora lett, és felépítette a Víruslaboratóriumot és egy szabadon álló Biokémiai Tanszék épületét. , ami ma Stanley Hallnak hívják.
