Az ókori görög bölcsek számos életvezetési tanáccsal látták el kortársaikat, közülük is kiemelkedett az athéni Szolón – akire többnyire mint törvényalkotóra emlékezhetünk. A közepesen gazdag családból származó bölcs sokat tett a közjóért, költőként sem kellett szégyenkeznie, valamint hadvezérként is megállta a helyét, hírnevét mégis a timokratikus alkotmány bevezetésével alapozta meg, azaz a politikai jogokat vagyoni helyzethez kötötte. Tanácsai, mondásai közül több fennmaradt az utókorra, a hagyomány szerint ő fogalmazta meg, hogy „Legjobb mindenben a középút”.
Diogenész Láertiosz – egyebek mellett – ezt írta róla: „Elsőként vezette be Athénbe a szeiszaktheiát, ez pedig a test és a tulajdon elengedése. Sokan ugyanis saját testüket zálogosították el, és a nélkülözés következtében rabszolgasorsra jutottak. Hét talentumot elengedett, amellyel apjának tartoztak, és másokat is biztatott, hogy így tegyenek. Ezt nevezték szeiszaktheiának.”
Az ostiai fürdőben található falfirkák egyike azonban egy kevésbé példamutató cselekedét hirdette:
Ut bene cacaret, ventrem palpavit Solon.
Azaz
Hogy jól szarjon, Szolón a hasát simogatta.
