A szovjetek által indított Venyera-program keretében 1961 és 1983 között 16 űrszondát küldtek a Vénusz kutatására. A programban elindított első három űrszonda sikertelen volt. Az NPO Lavocskin vállalat fejlesztésében megépülő szondákat a program közben folyamatosan alakították, így három típust különböztethetünk meg. A program az elnevezését a bolygó után kapta, Venyera (Венера) ugyanis a Vénusz neve oroszul.
1970-ben a Venyera–7, azaz Венера–7 volt az első Vénusz-szonda, mely simán leszállt a felszínen és onnan mérési eredményeket továbbított. A leszállóegységet úgy alakították ki, hogy akár 18 Mpa nyomást és 530 °C-os hőmérsékletet is elviseljen. 127 napos út végén, 1970. december 15-én lépett be a légkörbe. Fékezés után kinyitotta az ejtőernyőjét, és ereszkedés közben 35 percen keresztül mérési adatokat továbbított és a leereszkedés után még 23 percig működött. A fedélzeti adatközlő egység meghibásodása miatt azonban csak hőmérsékleti adatokat továbbított.
A Venyera–7 volt az első űrszonda, amely adatokat közvetített a Vénusz felszínéről.
