A szovjet Venyera-program nyolcadik űrszondája volt a Venyera–8 űrszonda.
A küldetés célja volt a mérési adatok közvetítése a Földre. A Vénusz Nap által megvilágított hajnali oldalára történő leszállást tűzték ki célul, amely a Föld láthatósága szempontjából nagyon alacsony szög, így a rádióközvetítés irányítása nehezedett.
A szonda leszállóegysége 117 nap űrrepülést követően, 1972. július 22-én 8 óra 40 perckor levált az űrszondáról, és a Vénusz légkörébe lépve megkezdte a légköri méréseket.
Majd a felszínről küldött adatokat a légkörről és a talajról. A felszínen 470+-8 °C a hőmérsékletet mért, és 9+-0,2 MPa nyomást. A gamma-spektrométeres mérései 4% kálium-, 0,0002% urán- és 0,00065% tóriumtartalmú, a földi gránit összetételéhez hasonlító talajra utaltak. A napfény egy része átjut a Vénusz több tíz km vastag felhőrétegén a megvilágítási adatok szerint.
