Lyonban a selyemszövő munkások felkelése az első nagyobb arányú tőkésellenes mozgalmak egyike volt. Béremelési követelésük megtagadása miatt lázadtak fel 1831. november 21-én, mely gyorsan általánossá vált a város munkásai között.
Lyonban a textilipar a meghatározó ipari tevékenység a textilipar volt, így a lakosság fele, a canut-ök a selyemszövő iparból éltek. Az 1831-ben kirobbant gazdasági válság során a selyemszövők bére drasztikusan csökkent a selyem árának visszaesése következében.
1831. október 18-án a canut-ök tárgyalásokat kezdeményeztek a gyárosokkal egy fix minimum selyemár meghatározása mellett, azonban a gyárosok egy része vállalkozás szabadságának korlátozásaként értelmezte a követelést és megtagadták a canut-ök bérezéssel kapcsolatos követeléseinek teljesítését.
1831. november 21-én több száz szövő felfüggesztette a munkát és az utcára vonult. Ütköztek a nemzeti gárdával, barikádokat emeltek. Másnap betörtek a városi rendőrségre, ahol fegyvereket vettek magukhoz, ennek során több alkalommal kerültek összetűzésbe a rendőrökkel. A 600 áldozatot követelő véres összetűzést követően elfoglalták a várost, a városházát. Sztrájkba fogtak, hogy a selyem fix árának biztosításáért.
A felkelés híre eljutott a királyhoz, aki 20 ezer katonát küldött Lyonba, hogy a várost vérontás nélkül visszavegyék a felkelőktől. A csapat december 3-án visszaverte a felkelést, a minimál árat eltörölték.
