1570-ben Novgorodban 18 ezer embert végzett ki, mérhetetlen gonoszságát mindenki ismerte.
Igaz, negyedik volt az Ivánok sorában, de ő volt az első, aki orosz cárként uralkodott, míg elődei a moszkvai nagy fejedelmek voltak.
Hároméves volt, mikor apját nagyfejedelemmé kiáltották, de ő ezután hamar életét vesztette. Ekkor anyja és kegyence kormányozott, de ők sem sokáig, hiszen 5 évre rá őt is elveszítette Iván. Ezek után nyomorban élt, éhezett és szakadt ruhákban járt. Elhatározta, visszaszerzi jogos helyét a nagyhatalmúak közt.
Mivel jogilag őt illette a hatalom, 15 évesen visszakapta helyét az uralkodók közt, ekkor pedig tömeges kivégzéssel hálálta mindezt.
1547-ben megkoronázták, majd számos csatát indított. 1552-ben legyőzte az országot fenyegető Kazáni Tatár Kánságot, és területüket a saját birodalmához csatolta. 1556-ban az Asztraháni Kánságot is megtámadta, ők pedig ellenállás nélkül megadták magukat. Háborút kezdett a Krími Tatár Kánsággal és a Török Birodalom csapataival is 1558-1582 között, ezek viszont teljesen kimerítették az addigi tartalékaikat.
Ezek után három hadjáratban is felülkerekedett Báthory István erdélyi fejedelem, illetve a lengyel király is, aki még a cárt is kihívta egy párbajra. Ő persze kihátrált a személyes megmérettetésből, hiszen nem tartozott az ügyes kardforgatók közé.
Kegyetlensége megmutatkozott akkor is, mikor saját kezével kínozta fogvatartottait. Rendszeresen ellátogatott börtönébe, ahol eufórikus állapotban végzett a tehetetlen emberekkel. A leírások szerint beleremegett a teste, sőt, egy súlyos vasalt bottal járta a cellákat, és a neki nem tetszőket ott helyben agyonütötte.
Még fia állapotos feleségét is megverte, aki emiatt azonnal elvetélt, de fia jogos felindulására is ütéssel válaszolt, aki ebben életét is vesztette.
Az országa “összedőlt”, senki sem támogatta, és 1584-es halála után csak “zavaros idők”-ként emlegetik az ország helyreállását. Egy másik gyermeke, I. Fjodor vette át az uralkodást.
