Művei máig a legfontosabbak közé tartoznak, zeneszerzőként megkerülhetetlen, de sikerei mellett nem volt könnyű természetű, nehéz volt vele a közös munka, a közös élet.
Hírneve már akkor világszerte ismert volt, azok közé tartozott, akik életük során is elismertté váltak, de nehéz gyerekkora meglátszott rajta. Saját apja kezdte oktatni, aki nem vetette meg az alkoholt, sokszor pedig a fizikai erőszakot választotta nevelésképp.
Hamar egyértelmű lett, hogy csodagyereknek született, így számos támogatót szerzett magának. Fejedelmek, udvarnokok fizették tanulmányait, de konoksága miatt ebből egy idő után nem kért. Saját útját akarta járni, így 1792-ben Bécsbe költözött, ahol tehetsége mellett a mindennapjai is a szóbeszédek témája lett.
Soha nem nősült meg, viszont futó románcokról többen beszámoltak. Könnyen lett szerelmes feltörekvő zongoratanítványaiba, sokszor pedig a bordélyházból kellett őt kikönyörögni. Ő sem vetette meg az alkoholt, sőt, az öngyilkosság is megfordult fejében a feljegyzések szerint. A festményeken tekintélyt parancsoló, jó megjelenésű férfi volt, kortársai beszámolói alapján viszont ez egy feljavított ábrázolás volt, ami nem mutatja azt, hogy mennyire nem foglalkozott a higiéniával.
A hosszú tivornyák után nemi betegségektől is szenvedett, sőt, egyes feljegyzések szerint süketsége is ebből ered, amelyektől hipochonderré, sokszor elviselhetetlenné vált.
Sokan támadták életvitele miatt idősebb korában, és csak halmozta ezt, hogy bátyja özvegyével élt, akinek a fia fölött is gyámkodott. Ennek ellenére a temetési menetben a becslések szerint 20-30 ezer ember vett részt.
