Az olmützi alkotmányt (más néven oktrojált alkotmányt) I. Ferenc József császár adta ki császári pátenssel 1849. március 4-én. Két alkotmányos dokumentum alkotja: a Császári alkotmány az osztrák császári birodalom számára és az alapjogi pátens. A morvaországi Kroměřížben ülésező osztrák alkotmányozó birodalmi gyűlés e két tervezetén alapuló alkotmányos jogforrást nevezik együttesen olmützi oktrojált alkotmánynak (németül:Oktroyierte Märzverfassung). Szakítva a népszuverenitással visszatért a monarchikus legitimitáshoz. A közjogi művet megalkotó birodalmi gyűlést azonban március 7-én feloszlatták, azzal az indokkal, hogy nem készített használható alkotmánytervezetet. Az olmützi oktrojált (azaz uralkodói rendelettel kiadott vagy kényszerített) alkotmány számos egyéni szabadságjogot biztosított – így a törvény előtti egyenlőséget, a nyelvi és nemzeti egyenlőséget, eltörölt minden hűbéri alárendeltséget, – alapjában véve azonban centralizált és abszolutista állam megteremtését jelentette. Rendelkezéseinek éle különösen a „lázadó” magyarok ellen irányult: az alkotmány szerint az ausztriai császárság koronatartományokból áll, a Szent Korona országait ezért felosztotta Magyar Királyságra, Erdélyi Fejedelemségre – az uniót Erdéllyel semmisnek nyilvánítva, – Katonai határőrvidékre és Dalmát–Horvát–Szlovén Királyságra. A császári házhoz lojális Horvátország pedig Dalmácia mellett megkapta a Magyar Királyságtól elvett Fiume kikötővárost is. A császárt abszolút vétójog illeti meg és ő gyakorolja a kizárólagos törvényhozó- és végrehajtó hatalmat, de utóbbinál megmarad a miniszteri ellenjegyzés- és felelősség (politikailag a birodalmi gyűlés, jogilag a birodalmi bíróság előtt). Itt a császár által kinevezett birodalmi tanács (Reichsrat) pusztán az ő tanácsadó testülete lesz. A birodalmi gyűlés kétkamarás (lásd kremsieri terv). Ha épp nem ülésezik a Reichstag, fenyegető veszély esetén a császár törvényerejű rendeletet bocsáthat ki, de csak valamennyi miniszter ellenjegyzésével együttesen, s erről be kell számolniuk a birodalmi gyűlés előtt. Ez is a tartományok föderalizmusára épül, fenntartja a közösségi kormányzatot, de nincsenek kerületek. A bírósági szervezet megegyezik a kremsieri nemzetgyűlés alkotmányával. Az alkotmány sohasem lépett életbe, bevezetését a szabadságharc végéig elhalasztották, majd 1851. december 31-én egy császári pátens hatályon kívül helyezte.
