Mária Terézia a magyar történelem legmeghatározóbb királynője. A legkedveltebb Habsburg-uralkodónkként tarjuk számon napjainkig.
Koronázása Pozsonyban, a Szent Márton-dómban történt 1741. június 25-én. Uralkodásának ideje: 1740. október 20. – 1780. november 29.
Ez alatt a negyven év alatt a békében fejlődő ország feléledt a török kori pusztulást követően. Csodás barokk főúri paloták, illetve székesegyházak épültek, emellett apjához hasonlóan számos népszerű intézkedést tett a magyarok érdekében. A főurakkal jó kapcsolatot ápolt, a tehetséges magyar nemes ifjúság előtt megnyitotta a lehetőséget a magyar nemesi testőrségbe lépésre, szorosabb kötődést kialakítva ezáltal az uralkodóházzal. A főurak meghívását többször elfogadva érkezett Magyarországra, melynek emlékét diadalív is őrzi.
Mária Terézia alapította a Szent István-rendet, a legmagasabb magyar királyi kitüntetést.
Magyarországhoz csatolta Fiumét, az Adriai-tenger partján fekvő kikötővárost.
Az államalapító Szent István király ereklyét, a Szent Jobbot hazahozatta Dalmáciából.
