A bársonyos forradalom 1989. november 17-e és december 29-e között zajlott Csehszlovákiában.
A forradalom során a hatalmat a Csehszlovák Kommunista Párt viszonylag békés keretek között átadta az emberjogi mozgalomnak. Prágában és Brnóban is megindította a csehszlovák rendszer ellen a tüntetéseket 1989 augusztusától októberéig a kommunizmus lengyel, magyar és kelet-német bukása.
A kezdetben még elfojtott tüntetések ellen az állambiztonsági erők egyre kevésbé tudtak fellépni a tüntetők számának növekedése és kitartása okán. A felfegyverzett rendőröknek a tüntetők virágot nyújtottak át, a megmozdulások békések voltak.
1989. november 18-án megalakították a Civil Fórumot, melybe a Charta ’77 mozgalom emberjogi vezetői is bekerültek azzal a céllal, hogy összefogják és megszervezzék a különböző ellenzéki csoportokat, majd a kormánnyal tárgyalásokat kezdeményezzenek.
Általános sztrájkot hirdettek meg november 27-re, megmutatva, hogy a kormányzat társadalmi támogató bázis nélkül maradt. Néhány nap múlva össze is omlott a régi kormányzati rendszer összeomlott, ezzel november 29-én véget ért a kommunista párt politikai egyeduralma Csehszlovákiában, helyét átvette a december 10-én újonnan alakult kormány, nagyrészt nem kommunista tagokkal. December 28-án Alexander Dubček lett a parlament elnöke, köztársasági elnök pedig Václav Havel lett.
1990. június 8–9-én megtartott választások megerősítették a bársonyos forradalom vezetőit tisztségükben.
