A kegyetlen gyilkolásért nem kellett messze menni a régmúltban, a perzsák pedig kifejezetten híresek voltak az elképesztően brutális kivégzésekről.

Talán már kreatívnak is lehet nevezni, ahogy elbántak egymással. Volt, aki rovarokkal csonkította meg a másikat, volt, aki pálmafával hasított ketté egy ellenfelet.

Az is megtörtént, hogy forró aranyat folyattak le egy uralkodó torkán, nem is akárkién. Spartacus legyőzője volt, aki elvesztette a csatát Marcus Licinius Crassus ellen, majd ily módon életét is vesztette. Egy feljegyzés viszont részletesen is bemutatta a kivégzés menetét, ezt viszont később, 260-ban írták le.

Az emeszia ütközetben a 71 éves római császár esett fogságba. Sápúr perzsa uralkodó úgy mutatta ki gyűlöletét, hogy minden reggel a hátára állva szállt fel a lovára a népes szemlélők közt. Mikor nagy összegű váltságdíjat ajánlottak érte, ő a római fogoly aranyéhségére hivatkozva, olvasztott aranyat öntött a torkába. Mindezek után megnyúzták, szalmával tömték ki, és trófeaként mutogatták a fővárosban, ezzel is kimutatva véleményét.