Sokszor hallottuk, hogy ne olvass sötétben, hogy a sok monitor elött töltött órák is tönkreteszik a szemünket, de egy régi mondás még a hanyatt fekve olvasástól is óv minket. Ma már kijelenthető, egyik állítás sem igaz.
A látást ezek nem befolyásolják, mindez a szemizomzaton múlik. Ha nem fejlődnek megfelelően, mondjuk túlságosan elernyed, akkor a beeső fénysugarak nem az ideghártya síkján, hanem még előtte egyesülnek, és az érintett személy életlenül látja a távoli tárgyakat, vagyis rövidlátó. Ha épp ellenkezőleg, az izomzata nagyon összehúzódik, a kép az ideghártya mögött képződik, ennek eredménye a távollátás. Ezek genetikailag öröklődnek, külső körülmények csak kis mértékben okoznak változást.
Ha fáradtnak érezzük a szemünket egy intenzív olvasás, vagy több óra munka után, csak az agy aktív igénybevétele miatt lehet. Valóban sokkal több energiát vesz igénybe, ha sötétben keressük a betűket, vagy ha hosszú ideig koncentráltan fókuszálunk egy monitorra, de a szem szempontjából ez teljesen érdektelen. Ilyenkor a pislogás száma csökken nagy mértékben, így hamarabb kiszárad a szemünk, érzékenyebbé válik. A testtartás sem befolyásolja szemünk állapotát, annál inkább okozhat hát- vagy nyakfájást, ami szintén nehezebbé teszi az olvasást.
A sokat ismételt mondás ma már a téves „bölcsességek” gyűjteményébe is beletartozik. Tehát ha rosszak a körülmények, valóban nehezebben tudja a betűket az agyunk azonosítani, és a képernyő előtt is jobban elfáradunk, de egy-egy rövid szünet és a pislogás segíthet.
