A berlini Egyiptomi Múzeum egyik különleges, rózsaszín gránitból készült szobra egy térdeplő fáraóalakot ábrázol. A gyanútlan látogatónak talán fel sem tűnik, hogy az alkotás egy nőt ábrázol, méghozzá a XVIII. dinasztia egyik uralkodóját – pontosabban uralkodónőjét –, Hatsepszut (királynői nevén Maatkare) fáraó(nő)t. A Kr. e. 1479 és 1458 között a dinasztia ötödik fáraójaként regnáló Hatsepszut uralkodása a stabilitás, a békés fejlődés és a monumentális építészeti beruházások időszaka volt – előtte azonban féltestvére, II. Thotmesz feleségeként fokozatosan ragadta magához a hatalmat. Azért, hogy alattvalói számára elviselhetőbbé tegye nő létére való uralkodását, „király”-ként, azaz férfiként hivatkozott magára a papírusztekercseken, az ábrázolásokon pedig eltüntette melleit és szakállat toldatott állára – amit egyébként hivatalos ünnepségeken is magára öltött, jelezve, hogy szinte semmiben sem különbözik egy férfi uralkodótól. A szakáll ugyanis Egyiptomban az uralkodás, a hatalom szimbóluma volt, csak a fáraó hordhatott hosszú, szögletesre nyírt szakállt; a legmagasabb rangú hivatalnokok kisebb, kevésbé négyszögletű állszőrzetet viselhettek. A „hölgyszakáll” tehát nem „hormonzavar” volt, hanem politikai-vallási célt szolgált. Utóda, III. Thotmesz fáraó gondoskodott arról, hogy ne maradjon semmi nyom a „szégyentelen” királynőről, minden elérhető képmását megsemmisíttette, még a nevét is kitöröltette a feliratokból. Ugyanakkor tizenöt évvel ezelőtt régészek százszázalékos bizonyossággal azonosítani tudták Hatsepszut földi maradványait, miután egy nemzetközi kutatócsoport DNS-minták elemzése, csontvizsgálat, valamint a királynő nevét viselő temetkezési edényben megtalált fogszilánk segítségével fedték fel a múmia kilétét.
