Az első kísérlet még 1960-ban történt, mikor az amerikai légierő századosa Joe Kittinger 30 000 méternél is magasabbról ugrott. Egy hőlégballon segítségével emelkedett a magasba, majd egy 15 perces zuhanás után épségben földet ért. Ezt a rekordot 2012-ben döntötték meg.
Ahogy számos felfedezés született a háború ideje alatt, így a kísérletek száma is abban az időszakban emelkedett igazán. Kíváncsiak voltak, hogy mit bír az emberi szervezet, illetve a hidegháború éveiben a repülőgépekből való katapultálás is kiemelt figyelmet kapott.
A gépek egyre magasabbra szálltak, így pontos adatok voltak szükségesek ahhoz, hogy tudják mit bír a szervezet egy ilyen helyzetben. Műszaki hiba esetén, vagy rakétatalálat során sokszor csak a szerencsén múlt a pilóta élete. Külön programot indított az amerikai hadsereg Űrkutatási Laborja, ahol kidolgozták a legfontosabb alapfeltételeket. Túlnyomásos öltözetre volt szükség, gondoskodni kellett az oxigénellátásról, illetve a -40 fokos hidegre is gondolni kellett.
Joe Kittinger, kísérlete során 31 330 méterre emelkedett a gázzal töltött hőlégballonnal, a szabadesés során pedig 988 km/h sebességre gyorsult. A főernyő 4200 méteren nyílt ki. Mivel Kittinger nem szenvedett maradandó egészségkárosodást, bizonyították, hogy megfelelő felszereléssel a test kibírja a zuhanást.
A rekordot 2012 októberében döntötte meg az osztrák Felix Baumgartner, aki a hangsebességet átlépve, 1342,8 km/h sebességgel zuhant 39 045 méter magasból. Ez a hangsebesség 1,24-szerese. Az ugrásról videó is készült, amely ma is megtekinthető a legismertebb videómegosztó portálon.
